Állatfarm

Ember a fiókban

Ember, egy macska, nem ember. Múltkor világosodtam meg, azt hittem Ambernek hívják, ami borostyánt jelent. De kiderült, hogy Ember, azaz parázs. Illik is rá a név, vöröses-szürkés a bundája. A másik macska Logan, egy kasztrált, kövér kandúr. Hajaz Garfieldre. csak fehér is van a bundájában. Emberrel elég jól megvannak. Éjjelente összefogással az ajtómat támadják, néha sikerül is kinyitniuk. Azt nem tudom, hogyan, mert gombkilincses. Néha azon kapom őket, hogy a wc-ből isznak, meg a kádból. A fürdőbe rendszeresen beólálkodnak, főleg, ha valaki bent van. Felugranak a wc tartályra és onnan néznek. Nem tudom, mi nekik az élmény ebben? Ember szeret random módon, orvul, hátulról Loganra támadni, ilyenkor az, helyből másfél métert ugrik, majd lepofozza Embert. szerintem az összes youtube videón lévő furcsa macska Kanadából származik. Mindekettőnek érdekes orgánuma van, Logan tulajdonképpen berreg, Ember meg énekel. Múltkor bemászott a zoknis fiókomba. Onnan nézett ki érdeklődő tekintettel. Néha kimennek az udvarra és a madáretető alatt ülve, szájukat nyaldosva lesnek az áldozatokra. Múltkor mókusra vadásztak. A vöröseket nem ajánlom nekik, azok terroristák (vagy rasszisták), fekete fajtársaikkal is ellenségesek.

Higéniai manager

Itt Kanadában, meg úgy hallottam, az USÁ-ban is az a szokás, hogy az ember alvóhelyét úgy körberakják párnákkal, hogy aludni már nem is marad hely. Ma szétszedtem az ágyam, kiporszívóztam minden részét, mert volt egy gyanúm, hogy allergiás lettem a macskaszőrre. Az ágykereten egy óriási kétszemélyes 20 cm-es matrac van, amin egy gumilepedő(!),( azt hitték nem vagyok még szobatiszta?), azon egy másik gumírozott lepedő, amin egy normál lepedő, és végül a paplan, ami akkora hogy elveszek alatta. Ja, és nincs huzat hozzá. Első nap mindent átkutattam huzatot keresve, először azt sem tudtam eldönteni, hogy ez ágytakaró, vagy paplan. Aztán rájöttem. Nem tudom miért egyszerűbb nekik egy ilyet hetente mosni? Bár, valamivel ki kell tömni az emberméretű mosógépet.
Reggelente be kell a gyerek ágyát vetnem, ami a szülei szobájában van és franciaágy méretű. Múltkor 9 párnát számoltam meg rajta és 3 paplant. Ezenkívül egy egész állatkert, Micimackó és társai, egy kisbusz, és 6 kg könyv található meg benne. Nem csoda, hogy a gyereket reggelente fél óráig keresem, mire megtalálom a sok kacat alatt. Az a szoba elég apokaliptikus, itt-ott elszórt bugyi, pelenka...stb.
Gibson szülei nem mondhatók igazán tisztaságmániásnak. A hétvégére sikerült egy gízai piramist alkotniuk edényekből a mosogatóba. Heather reggel szabadkozott is, és bőszen mondogatta, hogy "nyugi, nem kell ám mind elmosogatni, hagyjam csak, ha nem végzek vele". Azért sikerült eltakarítanom, de egy edényt, amire új teflonbevonatot sikerült égetniük, otthagytam. Ha három nap múlva nem mosom el, még ma is ott lenne, hát még a piramis! Amúgy akkor is jót röhögtem, mikor Heather reggel 3 percig gondolkodott, hogy férkőzhetne közelebb a mosatlan edényektől a szendvics sütőhöz. Láttam az arcán a kétségbeesést. Végül úgy döntött jó lesz a szendvics hidegen is :D! Majdnem ajánlottam neki ötleteket, hogy pl. rakhatnák a kaját eleve a mikró tányérjára. Onnan sokkal érdekesebb felkanalazni.

Mont Tremblant

Kaptunk egy ajánlatot az egyik ismerős sráctól, Brett-től. Szervez egy sítúrát Tremblantba, ami kb. Montreal és Québec között van. Innen olyan 8 óra autóval. Megnéztem a helyet. Nem tűnik csúnyának. Még a hétvégén beszélünk róla, mert az ár kicsit húzós. A "coachsurfing"-es opciót is megnézzük, mert a szálláson lehetne spórolni elég sokat. Ott szilvesztereznénk, ha már eldöcögünk addig. Megnéznénk, hogy mulatnak a francia ajkúak. Íme egy kis ízelítő: szerintetek érdemes elmenni ide? (:P)

Gumimaci=>Attention! Hazardous!

Azt hiszem hadjáratot fogok indítani mindenki ellen, aki valaha is "gumimacit'" mert hallgatni. Nem a mesére gondolok!Aki kitalálta, azt élete végéig kínozni kéne...most eszembe sem jut mivel...mi lehet ennél rosszabb a fülnek. Csak talán a "paprita", meg a "csovocsovi dzsászper", vagy mi. Gibson egy hete ezt nyomatja, ráadásul magyarul, meg csehül, lengyelül...úúú, de gyönyörűek azok a finom mássalhangzótorlódások benne. Már gondolkodtam, hogy jól elrontom az iPadet, mert azon van ez a szörnyűség. Vagy simán csak letörlöm, "véletlenül" , hehe. Én próbáltam rávenni, hogy inkább hallgassunk Aerosmith-t vagy Guns'n Rosest...de nem akart. Nem tudja, mi a jó :).  A másik, hogy Gibsonnak mindig kaja után jut eszébe, hogy táncoljunk a gumimacira, ami abból áll, hogy fogom a két kezét és pörgetem. Evés után ideális. Már az anyját is rávette erre, szegény épp most kezd szenvedni...hallom a másik szobából. Próbálja rávenni Gibsont, hogy hagyják abba...höhö, még nem tudja mi vár rá. Tegnap 3 órán keresztül kellett hallgatni. Igazából azon voltam, hogy annyira elfárasztom, hogy vagy tánc közben elalszik, vagy egy életre megutálja. Nos ez nem jött be, én viszont elfáradtam és egy életre megutáltam. Csak, hogy Ti se maradjatok ki a jóból, összeszedtem néhány nyelven  az  "Én vagyok a gumimaci "-t.

Jag är en gummibjörn-svéd

I am a gummy bear- angol 

Aš Meškiukas Guminukas-litván

Jsem pouze z gumimed'a-cseh

Je m'appelle Funny bear-francia

yo soy tu gominola-spanyol

Já jstem gumi mís-lengyel

Ich bin dein gummibär-német

Я мишка «ГуммиБер»-orosz

Palacsinta, Rubik-kocka...

A hétvégén megint adtunk a kulináris élvezeteknek. Lassan éttermet nyithatnánk. Hétvégi menü: Hortobágyi húsos palacsinta, currys csirkével és spenóttal töltött bundás palacsinta, görög saláta, húsleves, kapor szósz és kivis-banános süti.
Bármennyire is akarta Martin, a neonzöld színű zselé nem szilárdult meg a sütin. Az angolszáz mértékegységek összeesküdtek ellenünk...
Este egy holland srác, Ruben volt a vendégünk. Vicces gyerek, megmutatta a Hollandiáról készült prezentációt, Lukasék se kíméltek a Csehországról szólóval. Hogy nehogy azt higgyék, ők találták fel a spanyol "vigaszt", megmutattam nekik a magyarok találmányairól szóló videót. Csak néztek! Golyóstoll, gyufa, távcső, Rubik-kocka, hologram...etc. Ruben nem rég látta a Szomorú vasárnap című filmet, nagyon tetszett neki. Mondtam, hogy én még el is tudom neki énekelni a Szomorú vasárnapot...csak lesett...azon meg főleg, mikor mondtam nekik, hogy hányan dőltek kardjukba emiatt anno.
A svédországi estéket idézte ez az összejövetel. Jó dolog ennyiféle embertől hallani sztorikat a világ különböző részeiről.

A mindenízű fagyi (Szereplők: Fagyi, Öregmedve meséjéből)

Miután Gus már egy hete a Gelato nevű fagyizóról áradozott, ahol állítólag mindenféle ízű fagyit lehet enni, Heather úgy döntött nem várja meg, míg elcsöppen a nyála, elmegyünk és felderítjük, milyen újdonságokkal rukkolt elő a waterloo-i olasz fagyizó. Közben végig nem ment ki a fejemből Öregmedve, "Lajoska és a fagylalt" c. meséje, ahol a kiskampó mindenféle ízű fagyit kér, aminek az utolsó gombóca puncs, két mazsola szemmel. Mielőtt Lajoska megnyalná a fagyit, az előbb képen nyalja őt, mire a gyerek úgy berág, hogy eldobja a fagyit, ami azután tovább randalírozik, lenyalva mindenkinek a képét...amíg el nem olvad.
Olyan nagy áhítattal beszélt Gus erről a fagyilelő helyről, hogy szinte láttam lelki szemeimmel, ahogy olasz fickók olaszos hangoskodással dobálják a gombócokat, és a tömeg már az utcán kígyózik, bent pedig mindenhol a különlegesebbnél különlegesebb fagyi illata lebeg. Ehhez képest egy kihalt, csendes kis lyuk az egész, két szerencsétlen, kamaszarcú pultossal. A választék sem ér fel egyik pécsi jobb fagyizójéval sem. Igaz vannak különlegességek, pl. zöld tea, meg bors ízű fagyi. Bevallom, én nem tudtam másra sem gondolni, mint arra, amit Gus úgy beharangozott: keserű csokifagyi csilivel. Nos, az nem volt pont :(. Az ízek egyébként nem okoztak csalódást, tényleg nagyon finom volt, amit kóstoltam. Viszont fizetésnél majdnem mentőt kellett hívni hozzám. Összesen 6 gombócnyi adagot ettünk 3-an, potom 4500 HUF-ért. Ha ezt tudom, a műanyag tálkát is megeszem, hogy egy csepp se menjen kárba. Még jó, hogy nem tölcsérbe kértük.

Mennoniták

Kedd este egy érdekes előadáson voltam Heatherrel. Két 60 körüli nő mesélt a mennoniták életéről. Az ő csoportjuk egy protestáns vallási közösség, a Németalföldről származnak. Elszigetelten, szigorú életszabályokat követve élnek. Elutasítják a technikát, a vagyonosodást és az erőszakot. Kelet-Német mezőgazdasági mintatelepeket hoztak létre a Kaukázusban,Ukrajnában, Krímben és Nyugat-Szibériában. Eléggé üldözték őket már a 17. század végétől, többségük még a 18. szd. végén, 19. szd. elején kivándorolt az európai vallásüldözések elől az USÁ-ba, Kanadába, majd a II. Vh. után Dél-Amerikába. A történetek többsége a Szibériában és a Kelet-Német területeken élők életéből származó részletet dolgozta fel. Egyébként az amis közösség a mennoniták egy konzervatívabb csoportja. Az előadás helyszíne Kitchener volt, ahol az ottani, nagyon kreatívan elnevezett "Múzeum"-ban minden hónapban vannak "mesés" esték. Az épület mellett is van egy terület, ahol mennoniták élnek. Teljes sötétségbe borul minden este a város azon része.
A következő előadást egy afrikai nő fogja tartani, sajnos nem árulta el, Afrika melyik részéről fog beszélni.
Meglepő módon az előadás szünetében ingyen forró "apple cider-t", sűrített almalevet kaptunk, meg többféle sütiből válogathattunk. Ezen kívül még a belépők alapján sorsolás is volt. Szinte teltházzal ment az este, a 40-es korosztálytól egészen idősekig, javarészt tanárokból állt a közönség. Nagyon szimpi volt az egész szervezés.

Morzsák Gibson életéből (részlet)

"Most épp mesét néz. Ilyenkor este szabad neki, meg reggel ébredéskor. Szerencsére nem ez az egyetlen dolog, ami érdekli.  Viszont annak ellenére, hogy bizonyos dolgokban kortársaihoz képest előrébb jár, csak félig szobatiszta.  Azért félig, mert csak pisilni jár a bilijébe, illetve dobozába. Mert neki az van. Egy doboza. Jól zárható, (ami nem árt). Viszont ő a nagydolgát nem itt végzi el. Mikor rájön a szükség, odahozza a pelenkáit, amiből egyet rá kell adni. Ilyenkor már könnyeznek a szemei és arca színe is megváltozik. Ezután bemászik a két kanapé közé, ahol a diffenbachiák és egyéb növények társaságában, „alkotó” pozíciót vesz fel. Hogy közben még csak véletlenül se unatkozzon, kigyomlálja a gazt a virágcserepekből, feltúrja a virágföldet, majd a sarokból előmászva, apró fekete kézlenyomatokat hagy a fehér szőnyegen.  Ilyenkor már nem csak látható, de érezhető nyoma is van tetteinek. Elég diszkrét az egész művelet, úgy látszik azt már ő is érzi, hogy ehhez kell egy kis privát tér. Most próbáljuk meggyőzni, hogy változtasson ezen a szertartáson.

Viszont most mennem kell…Gibson megjelent egy pelenkával a kezében. Hív a természet!"

Indián testvéreimnek

Sasszem törzsfőNŐ jelenti, hogy még életben van. Még egy grizzli sem evett meg. Az ellenséges indiántörzseket jobb belátásra térítettem. Egyikük, egy bizonyos Gibson, aprótalpú kezdő indián, próbálja feszegetni a határokat, de néha kikötözöm  a kínzócölöphöz! Ha  továbbra sem hajlandó együttműködni, bőre a füstön!
A helyi családom néha elmegy és a helyi élelmiszerlelőhelyen lő egy műanyag bőrbe csomagolt bölényt, majd műtűzön meg is süti...láthatjátok táplálásomat sem a véletlenre bízzák. A waterlooi italellátóban már mintát vettem a helyi árpaszörpből is. Szerencséjükre 1,5 literes kannákban szolgálják fel a nedűt...tudják, hogy Sárgaknédli és Sasszem nem szórakozni jött el ilyen messzire.
Heves kocsmai harcok közepette sikerült Manitunak  is áldoznom...de legalábbis egy búbbal nagyobb lett a fejem. Valami sápadtarcú nekirontott egy másiknak, akinek meg koordinációs problémái akadtak. Egy kéz vagy láb irányítást veszítve a fejemen landolt a gravitáción kívül egyéb erőkkel együtt.
De szívós és bátor  harcos létemre nem ijedtem meg.
A hétvégén beüzemeljük a vasparipákat és utunkat a Niagara vízesés felé vesszük. Megnézzük nem szikkadt-e még ki.
Természetesen nem felejtem el elénekelni majd a legszebb: "a Niagaravizecsendesenfolyik" kezdetű éneket sem!

Cambridge-i tekerés

Ma este megint mentem egyet tekerni. És láss csodát, a spinning edző, hallgatva tanácsimra, bevetett egy-két új gyakorlatot! Nagyon jól esett, hogy valóban érdekelte a véleményem, és nem szégyellte használni az ötleteket. Kedves Spinninges Bajtársaim! Kedves Dinyus és Bogi, a Tőletek tanult gyakorlatok már Cambridge bicikliseinek edzi testét. :D!

Fox and Fiddle

Tegnap este Waterlooban elvetődtünk a Fox and Fiddle nevű vendéglátóipari egységbe.a A fiúk már nagyon végüket járták, mivel a suli itt abból áll, hogy reggel 9-től délután háromig valamilyen laborgyak van, utána pedig általában hajnali 3-ig még jegyzőkönyveket írnak. Kissé hajaz a BME-re :)! Azért ez más itt. 3 részre oszlik a tanév és egy szakaszban csak max. 5 tantárgyat hallgatnak a diákok. Nagyon nagy hangsúly van a gyakorlaton, ezért szinte csak projekt készítésből áll az egész meg persze néhány élméleti órából. Martin éppen katapultot épít, meg spagetti tésztából állványt. Lukas meg egy boka protézis dizájnjával szöszmötöl, meg robotot programoz. A másik két srác, akik Albertában vannak, a lábukat lógatják szinte. És olyan helyeken jártak már, hogy majd' megevett a fene. Gyönyörű havas hegyek között, meg smaragd zöld színű tavaknál. Az igazi Kanada ott van, mármint ami a természetet illeti. Na majd szorgalmazom, hogy látogassuk meg őket:)!
Ez a Fox and Fiddle nevű hely, kellemesnek tűnt, ahova mentünk. Élő zene, nagy hely, jó hangulatú bár. A fiúk figyelmeztettek, hogy a kanadaiaknak olyan udvarlási szokásaik vannak, hogy amint egy lányt egy pillanatra is egyedül látnak ténferegni, azonnal, mint a hiénák, lecsapnak rá. És tényleg. Igazából ez a nyitottságukból fakad. Ők az utcán is simán leszólítanak. A múltkor épp babakocsit tologatva egy fickó ment el mellettem, rámnézett és azt mondta: "Ugye milyen kellemes ez a napfény?" Szóval itt még babakocsival is lehet ismerkedni :D! A férfiak, nők egyaránt kedvesek. Egyik alkalommal, mikor épp konnektor átalakítót vásároltunk Heatherrel, egy csaj szólította  le. Látta a Toyotánkat és majdnem megette a rosebb, mert pont egy olyat tört össze előtte pár héttel. Mondta, ha el akarjuk adni, szóljunk neki :)!
Szóval a péntek esti kiruccanásunkkor végignézhettük az első kanadai kocsmai verekedést. Pont mellettünk tört ki. Először fel sem tűnt, csak akkor, mikor valami kéz vagy valami a fejemnek csapódott, valakit véletlenül meglöktek, aki ránk esett. Gyorsan elhúztuk a csíkot a közelükből. Szerencsére akkor már a humán rakodó személyzet is aktivizálta magát. Fogták őket és kitették a szűrüket. Amúgy belépésnél szigorúan ellenőrzik a személyazonosságot. 21 éve alatt be sem engednek senkit. Az italozási szokásuk szerintem hasonlít a svédekéhez. "Minél gyorsabban, annál jobban..."típusú felfogás.

Házasságközvetítés kanadai módra

Ezt a hetet viszonylag könnyen túléltem:), ebben Gibson sokat segített. Egész jól elvagyunk, rájöttem, hogy ha valamit el akarok érni nála, akkor nem szabad megkérdeznem őt, hogy akarja-e az adott tevékenységet. Egyszerűen irányítanom kell, és úgy, hogy ne vegye észre, terelnem a feladat felé. Ma délután majdnem agybajt kaptam viszont. Megtalálta az iPad-jén a "gumimacit", de nem a mesét,hanem azt az idióta zöld medvét, aki énekel. Nem elég, hogy angolul 25-ször végighallgattatta velem, utána spanyolul, csehül és lengyelül is lenyomta még 50-szer. Szerintem terrorcselekménynek simán elmegy ez az alkotás. Aztán jól elraktam az iPadet, jó messzire.
Heatheréknek van egy kolleganője, Nicole, akinek a Molley-Dux nevű, kisméretű kutyája rendszeresen nálunk tanyázik. Én mondjuk örülök, mert aranyos kis jószág, csak 4 hónapos és három féle kutyából rakták össze. Szóval Nicole egyedülálló, kocsi, lakás, kutya van, de még soha nem volt barátja. Pedig esküszöm nem néz ki rosszul a csaj, és még viszonylag normális is. Heatherék össze akarják ismertetni egy tűzoltó kapitánnyal, aki szintén az ismerősük, ezért ma családilag kivonultunk a tűzoltóságra,mintha az egész csak a kis Gibbonkának lenne megszervezve, hogy láthassa a tűzoltó autókat. 2 órán keresztül tátogtunk a tűzoltóságon. Majnem sikerült megfűznöm őket, hogy lecsúszhassak a rúdon, amin a tűzoltók közlekednek. Mindig is ki akartam próbálni. De végül nem engedték. Érdekes volt azért. De asszem ez a Nicole nem fog itt férjhez menni :D.

"Avar porszívózás...Nóórmális? Tologatjuk a leveleket sebtiben ide-oda?Nóóórmális? "

A szülők éppen moziban vannak. Gibson eléggé zokon vette ezt az „árulást”, felháborodottságának hangot is adott. Keserves zokogásban tört ki, miután Heatherék elmentek. Szerencsére egy kis meseolvasás feledtette bánatát, hogy szülei „álnok” módon az este folyamán még 2 órára rám bízták. Már a múlt héten is tervezték, hogy egyik este „kirúgnak a hámból”, de akkor lett beteg. Ha olvasok neki, mindig megnyugszik. Már kívülről tudja az összes könyvét, azt a pár ezret , ami van neki :)!

A héten háromszor is hosszabb sétára vittem Gibbonkát. Ez jó, mert szeret nézelődni a babakocsiból, és így legalább addig is nyugodtan ül. Nagyon szép idő volt egész héten, reggelente 0 fok körül alakul, de napközben 15 fokra is felkúszik a hőmérő higanyszála. Rengeteget fotóztam. Elképesztő, hogy milyen rend van az utcákon. Most takarítják el éppen a lehullott leveleket. Ma véletlenül pont egy ilyen utcába kanyarodtunk. Utána még fél óráig nem mozdulhattunk, mert Gibson végig nézte, ahogy az egész utcát feltakarítják a markológépekkel. Közben végig kommentálta az eseményeket. Mondom...mire hazamegyek műszaki szaknyelvvizsgát tehetek munkagépekből :D!Amúgy jót röhögtem, mert az erdőben porszívózzák az avart...komolyan, mármint inkább fújják, hogy az ösvényről eltakarítsák. Csak ez viccesen néz ki, és számomra teljesen felesleges tevékenységnek tűnik. Olyan mintha a tengerparton a kifröccsenő vizet hajszárítóznák...Nóóórmális??

Még mindig sok a mókus, nem tudok betelni velük...

Madarak jönnek, madarak jönnek...

Ma láttam kék szajkót meg vörös kardinális pintyet! Gyönyörűek! (ezt nem én fotóztam kivételesen)

Malamutok

Egyik este Heatherékkel az egyik kolleganőjükhöz voltunk hivatalosak. A családnak van két alaszkai malamutja. Egy nőstény és a kölyke egy kan. Hosszú szőrű fajta. Eszméletlen kutyák! Olyanok, mint egy medve. Nem tudtam betelni velük. Ki kellett őket engedni, mert a 21 fokos lakásban "izzadtak". Ha Kanadában fogok élni, tuti malamutom lesz! A család, mármint a kutyák gazdái, Dél-Afrikából származnak, azonnal éreztem az akcentusukon, hogy valami nincs rendben. A gyerekeik Angliában élnek, gyorskorcsolya bajnokok. A szülők varrják nekik a ruháikat és az apuka készíti a korcsolyáikat. Érdekes volt beszélgetni velük, jó hogy néha elvetődünk másokhoz, így legalább több kanadai család életébe is beleláthatok.

Kanadai mentalitás

Hétfő este ellátogattam a helyi sport komplexumba, ahol rögtön be is regisztráltam magam 8 hetes spinning edzésre. Kicsit csalódtam. A terem az otthoni viszonyokhoz képest meglepően lepukkant volt. Egy darab tükör nem volt, pici, levegőtlen lyuk az egész, tulajdonképpen egy kiürített raktár. Nem sok jónak néztem elébe. Megjött az edző, 45 körüli nő. Mint egy katonatiszt...pont úgy adta az utasításokat. Mivel a terem annyira visszhangos, és a zene is 80 decibellel szólt, így hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármit is értettem abból, amit a "kiképzőnk" üvöltött. Szerencsére láttam, hogy merre tekeri a gombot :), ezt Kedves spinninges társaim jobban el tudják képzelni :D! Végig ülő feladatok voltak szinte, nagyon egyhangú! A végén azonban meglepetés ért. A nő utánam jött és megkérdezte, tetszett-e. Én őszintén megmondtam, hogy "érdekesnek" találtam. Mondtam, hogy ahonnan én jövök, ott ezt máshogy művelik :D! Erre nagyon kíváncsi lett, és be kellett mutatnom neki a feladatokat. Hihetetlen, de nagyon örült és ötször megköszönte a tanácsokat. Sőt, mondta, hogy ha bármire szükségem van, vagy segíthet, csak szóljak, ő 21 éve Cambridge-ban él....Hát ez Kanada...ezek a kanadaiak. Olyan sok kedvességgel, apró gesztussal találkoztam az eddigi két hét alatt, hogy néha nem is hiszek a fülemnek. Az utcán alig látni embereket ezen a környéken. Ha valakivel mégis találkozom, az rám mosolyog és köszön. Nagyon udvariasak. Gus, az apuka, mondott is egy érdekes dolgot ezzel kapcsolatosan, mikor arról beszéltem éppen, hogy mi milyen barátságosnak, nyitottnak, kedvesnek tartjuk őket. Erre ő azt mondta:"Mi??" Mi nem vagyunk ám olyan jók, mi is el tudunk küldeni bárkit a francba, csak tudjuk, hogy kell ezt udvariasan tenni! Erre neveljük a gyerekeinket is." Egyébként ő marha jó fej, szociológiát tanít, minden este van valami jó sztorija a hallgatókkal kapcsolatosan:)! Múltkor Heather, a 4 órás interjú jellegű szülői értekezletről holt fáradtan hazaesve, csak ennyit tudott mondani: "Most legalább már értem némely gyerek miért olyan, amilyen :)!"
Szinte otthon érzem magam őket hallgatva :)!

Sült marha, yorkshire-i puding, Indiana pale ale sör, amerikai foci...

A mai napra meghívásunk volt Julie és családjához Cambridge-be. Julie Csehországban vett részt tavaly azon a csereprogramon, amelyiken most Lukas és Martin. Én is ismertem őt Liberecből. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Amint a konyhába értünk, már tárták is ki a hűtőt, hogy a hideg, kanadai sört a kezünkbe nyomják. Nagyon nem ellenkeztünk, hiszen nem szórakozni mentünk. Vasárnap délutánonként amerikai focit néznek, egyszerre 4 meccset, ide-oda kapcsolgatva. Nagyon lelkesen magyarázták a szabályokat, kellőképpen kiművelődtünk a témában. Közben az apuka a háttérben ínycsiklandozó ételt hegesztett össze 2 óra alatt. Julie anyukája eredetileg holland, le sem tagadhatná, a haja színe világosabb, mint a bőre, olyan szőke. 5 évesen emigrált a családjával Kanadába, az apa szülei meg angolok. Ebből is látszik, hogy Kanadában szinte senki nem rendelkezik tisztán kanadai felmenőkkel. Egyébként itt nagyon nem is kérdezgetik, hogy honnan jöttél, mindenkit kanadainak tekintenek, maximum megkérdezik, hogy eredetileg honnan származol. Szóval nem nagy cucc, ha valaki külföldi. Ez jó érzés, hogy nem éreztetik folyton, hogy igazából nem ide való vagy.
Miután az egyik legfinomabb kanadai sört benyeltük, az apuka fejedelmi lakomát varázsolt az asztalra. Sült marhát angolosan, párolt bébirépát, párolt kelbimbót, párolt gombát, szték krumplit, barnaszószt, és yorkshire-i pudingot. Ma aztán rendesen áldoztunk a kulináris élvezeteknek. Ezután ettünk valami leveles tésztájú pogácsa félét, majd sütőtök pitét. Nem egy norbiápdét menü, utána úgy gurultunk ki a házból. Már értem mitől olyan szép kerekdedek mindannyian :D!

WARNING! Mogyoró!

Ma megtettem a Lukasszal és Martinnal első utamat a Zehrs nevű "élelmiszerlelőhelyre". Most már értem, miért ekkorák itt a hűtők. Minden élelmiszer óriási csomagolásban kapható.Pl. 8 kg-os rizs, 2 kg-os kakaó, a sütőpor negyed kg-os dobozban Persze ez jó, mert így olcsóbbak, viszont nem éppen IKEA kompatibilisek, nem igazán a "térfogatminimumra" törekednek. A pénztárnál mindenhol áll egy ember és segít a szalagról a szatyrokba pakolni az árut. Szinte minden sornál étel kóstolási lehetőség van. Nagyon meglepődtem, hogy mindenhol külön felhívják a figyelmet arra, ha az élelmiszer akár nyomokban mogyorót tartalmaz. A hétvégén azt is megtudtam, hogy Észak-Amerikában és az USÁ-ban is rendkívül sok allergiás van. Az óvoda előkészítőn a két csoportba kb. 16 gyerek jár, ebből 5 allergiás valamire (asztma, mogyoró, tej, kazein...stb.) Alig akartam hinni a szememnek. A falon lóg egy tábla, amire ki van írva,ki mire allergiás, emellett meg egy elsősegély tájékoztató. Súlyos allergiás reakció esetére injekció is elő van készítve. Az iskolákban szigorúan tilos bármilyen mogyorót tartalmazó élelmiszert árulni, vagy adni a gyerekeknek. Néhányan olyan érzékenyek rá, hogy a mogyoróval szennyezett felületekkel való érintkezéstől is óvakodniuk kell. Az éttermekben is külön felhívják a figyelmet erre, az étlapokon be van jelölve, mi tartalmaz mogyorót.

"High quality cat food "- azaz, Gibson és a táplálék kiegészítők

Tegnap este, miután hazaértünk a telefonvásárlásból, Gibson még a megszokottnál is nyűgösebben viselkedett. Lázas volt, úgyhogy ugrott Heatherék mozizása. Öröm az ürömben, hogy így legalább hamarabb leléphettem megint Waterlooba.
Viszont tegnap még történt valami érdekes dolog.
Gibson épp az alagsorban játszott a kis játék birodalmában. Én éppen a felszínre igyekeztem, mikor észleltem, hogy a két macska (Logan és Amber) tálja üres. Töltöttem nekik tápot. Gibson, mint a macskák, a tápos zacskó zörgésére felfigyelve odarohant, és még mielőtt megakadályozhattam volna egy maréknyi tápot tömött a szájába. Egyik nap ezt már eljátszotta, akkor rohantam Heatherhez, hogy úristen, a gyereket épp most szedtem ki a macskatápból, mire ő csak így felelt: "Don't worry! At least it's a high quality cat food!" (Ne aggódj!legalább jó minőségű a macskaeledel!") :D:D,mondtam, akkor nem aggódok. Most sem ez volt a bajom, hanem az, hogy a gyerek átható, büdös macskatápszagú lett! Még jó, hogy utána szélsebesen egy fél banánt is betolt az arcába, az legalább elnyomta a szagot :D!

"A Taigetosz tábor idén is várja lelkes jelentkezőit!"

A hetem elég fárasztó volt. Gibson az első napokban egész elfogadhatóan viselkedett. Csodálkoztam is, hogy ilyen könnyen elfogadott. Egy kis noszogatással, szájbarágással szinte mindent el lehet nála érni. Tegnapig tényleg ezt hittem. Kedden és csütörtökön ebéd után egy óvoda előkészítőbe járatják a szülei,illetve nem csak őt, engem is. Két kedves óvónéni foglalkozik a 9 "aprótalpúval". Van egy kisfiú, neki jövő nyárra tanácsolni fogom a "Taigetosz tábort" :D. Szegény kicsit hiperaktív meg figyelemzavaros. Ma viszont ráébredtem arra, hogy Gibson sincs távol ettől. Tegnap közelharcot kellett vele vívnom, hogy felvegye a cipőjét. Mikor végre ráerőltettem egy ruhadarabot, azonnal megszökött és ördögi kacajjal nyugtázta, hogy sikerült meglépnie előlem. Én persze utána. Kergettem a házban fel-alá...és persze természetesen ilyenkor marad az apukája otthon egész délelőtt. Most az egyszer azért kicsit örültem, mert segített elkapni a kis gézengúzt. Miután sikerült bekötöznöm a babakocsijába, megnyugodtam. Aztán nyugalmam gyorsan alábbhagyott, mikor elkezdődött a foglalkozás. A hiperaktív kisfiú rosszalkodása és Gibson figyelme között fordított arányosság áll fenn. Volt egy pár perc, mikor az előkészítő ablakán kinézve pontosan ugyanazt éreztem, mint kiskoromban az oviban néhanapján: "segítsééééég!!!"
A mai könyvtár látogatás alkalmával fogyott el a türelmem. Minden gyerek képes volt odafigyelni a Harry Potter jelmezekbe öltözött nénikre,akik varázsoltak...stb, a kis Gibbont kivéve. Ő föl-alá mászkált, rohangászott, üvöltözött és másokat piszkált. Láttam a szánalmat a többi szülő arcán...van egy erős gyanúm, hogy Gibson is figyelemzavaros és hiperaktív. Ma már magyarul is beszéltem hozzá, vajon feltűnik-e neki...ugyanúgy füle botját sem mozgatta.

Este a családdal a helyi shopping centerbe kirándultunk. Gibson lecövekelt az első játékbolt előtt. Az összes munkagépet végig kellett néznem vele, mindegyik után lebeszélni arról, hogy bármelyiket is kivigye a bolt területéről. Miután már nem volt több jármű, amit nézegethetett volna, felkerekedett, hogy szüleit megkeresse. A felkerekedés azonban nála ilyenkor gyorsan alábbhagy, így a karjaimban kellett elszállítani a telefon üzletbe, ahol Heatherék éppen iPhone-okat válogattak.
Itt egyébként még az egyszerű shopping centerek közepén is van egy hoki pálya. Vásárolgatnak, aztán ha megunják,felveszik a korit és hokiznak egyet...

Képek

Hmmm...valami összeesküvés folytán nem jelentek meg eddig a képeim a picasán. Hamar rájöttem, mi illetve ki áll a háttérben. Természetesen én. Már átállítottam a láthatóságot. Most már mindenki csekkolhatja.

http://picasaweb.google.com/sasszemcili

Nézzetek képeket:)

www.picasaweb.google.com/sasszemcili

Első nap egyedül

Hétfőn  már nem volt itt az előző kanadai aupair, úgyhogy teljesen egyedül kellett a Gibsonról gondoskodnom. Nem volt semmi gond, reggel ugyan kicsit nyekergett, de hamar abbahagyta. Szerencsére nagyon gyorsan elfogadott. Aranyos amúgy a kisfiú. Néha picit ellenkezik, de hamar rá lehet venni mindenre. Értelmesen beszél, ismeri az abc-t, el tud betűzni mindent. Minden traktornak és egyéb ilyen jellegű munkagépnek tudja a nevét. Mire hazamegyek járművekből műszaki szaknyelvvizsgát tehetek. kb. nyolcezer könyve van...de már mindet olvasta, többször is. Azért vesznek neki ennyit, mert már a bébiszitterek is unták őket olvasni...én még nem unom. Van vissza még pár polcnyi. Amúgy a lakás minden szegletében fellelhető egy-két elrejtett könyvraktár. Ja és persze markoló, meg dömper és kisautó.
Tegnap rájöttem, hogy ez a család azért viszonylag normálisan is tud táplálkozni. Végülis szinte bármi fellelhető a szekrényekben...tegnap megmutatták a lelőhelyeket, a kanadai lány elfelejtett pár dolgot megemlíteni...:)
Mint a Svédeknél, náluk is megy nagyon a "riszájkling", mindent külön gyűjtenek, sőt komposztból is két féle van. Viszont be is vallották, hogy rengeteg kaját dobnak ki...ezt észrevettem.
A szülőkben szimpatikus nagyon, hogy elég reálisan látják a kanadaiak meg az amerikaiak életstílusát. Tudják, hogy vannak műveltségbeli hiányosságaik bizonyos téren az európaiakkal szemben. Kanadán kívülre nem is nagyon utaztak még. Heather mondjuk volt már Franciaországban. Viszont ők bejárták egész Kanadát, Alaszka, Yukon, nyugati part, és keleten egészen Újfundlandig. Nem lehetett rossz. Több ezer km...autóval. Valamelyik hétvégén, még mielőtt leesik a hó, elmegyünk a Niagarához! :)