Ciller on the way: Juharszirup fesztivál

Szombaton az egyik legnagyobb tavaszi eseményt rendezték meg egész Ontario szerte. Ez a híres-neves juharszirup fesztivál, amire a világ minden tájáról érkeznek emberek, hogy tanúi lehessenek, hogyan is készül ez az édes nedű, a juharszirup. Persze a legtöbben nem csak optikai élményeket szeretnének hazavinni, hanem ízlelőbimbóikkal mintavételezni is készek ezt a sűrűn folyó, aranyszínű nektárt. A hozzánk legközelebb eső fesztivál Elmirában volt, egy olyan kis városban, ahol a lakosság legnagyobb része a mennonita közösségbe tartozik. A mennoniták a modern világtól elszigetelten, szigorú életszabályokat követve élnek. Elutasítják a technikát, a vagyonosodást és az erőszakot, konzervatív életformát folytatnak, de nem olyan szélsőségesen, mint az amisok. A mennonitáknál engedélyezett a modern technika használata, ami az életükhöz, mezőgazdasági tevékenységeikhez szükséges. Élvezeti célra nem használhatnak elektromosságot. Azért így is látni iPhone-nal játszó mennonita tinédzsereket :). A legszembetűnőbb ismertető jeleik, hogy a nők hajukat feltűzve, kontyban hordják, amit egy csipke szerű kis sapkával fednek. Szoknyában járnak, és ami elég vicces, hogy harisnyát nem hordanak, csak valami ronda, lábszárközépig érő frotír zoknit, lábukat pedig sportcipőkbe rejtik. Azt hiszem ezzel kimerítik az ízléstelenség minden fogalmát. Felülre általában melegítő felsőt vesznek, a susogós típusút. Az alábbi képeken jól láthatóak ezek a különlegesen divatos kompozíciók.

A fesztiválra egyébként Ruben anyukáját és nagynénijét is magunkkal vittük, ők Hollandiából jöttek látogatóba. Elmira egyébként elég közel van Waterloohoz, a szilvesztert is itt töltöttük egyébként, mert Jen, az egyik jó barátunk, akinél a szilveszter volt, idevalósi.

Az autpályán egy órát araszoltunk, mire elértük a falut. Mindenhol feliratok jelezték merre érdemes parkolót keresni. A parkolók mellett pedig vontatós kocsik tömegjével szállították az embereket, a máskor állatok szállítására használt platós kocsikon. Hihetetlen, de még magyarokkal is találkoztam. Fura volt, mert mióta itt vagyok, alig hallottam magyar szót. Viszont akármikor a közelben vannak, egy hanglejtésből, vagy fél szóból meghallom, hogy valami gyanús, és valaki ott magyarul beszél. Ilyenkor mindig örülök azért, habár ők annyira nem szoktak nekem, mivel nekik ez nem újdonság.

A fesztivál egyébként nagyon hasonlított egy otthoni havi első vasárnapi vásárra illetve egy falusi bucsura. Mindenki jön-megy, tömörül, fogódzkodik egymásba, eszik, sorban áll...csak ez kicsit nyugatiasabb hangulatú volt. Például a lángos- zsíroskenyér-sültkolbász kombó helyett itt az emberek sültkrumpliért és hot-dogért állnak sorba. Mivel ez most juharszirup fesztivál volt, így tonnaszámra gyártotta mindenki a palacsintákat, illetve az egyéb finomságokat is. Palacsinta helyett néhol olajban sült, fánk tésztafélét szolgáltak fel, juharsziruppal, csokiöntettel és tejszínhabbakl nyakonöntve, néhány eper, vagy fahéjas alma kíséretében. Ha valakinek túl sok volt az édességből, a változatosság kedvéért, "sóssággal" ellensúlyozhatta az ízmámort. Mi pl. vettünk füstölt pulyka combot, ezt így ahogy van, dobverőként, árulták, és mindenki ott csámcsogott a frissen sült pulykacombokon. A pultok csak roskadoztak a temérdek juharszirupos kannáktól, mindenféle kiszerelésben lehetett kapni. Három féle változata van, az úgy nevezett "amber", azaz borostyán, közepes, illetve világos színű. A szín sötétedésével nő az íz intenzitása. A juharszirup készítése egyébként érdekes és egyben elég macerás folyamat is. Egy kb. 40 éves juharfába lyukat kell fúrni, majd a belőle csepegő nedvet egy a fához erősített kannában összegyűjteni. 40 liter nedűből mindössze 1 liter tiszta szirup készül. a lecsapolt léből hosszas forralás során lehet elforralni a vizet. A juharszirup egyébként nagyon egészségis csak 3-5 százalék cukrot tartalmaz, így bármilyen édesítőszer helyett nyugodtan használható. Az íze az édes mellett tartalmaz valami egészen különleges, zamatos ízt, a juhar ízét. Szemtanúi lehettünk annak is, ahogyan a forralást végzik, majd az elkészült szirupot hókásán hűtve kóstoltatják körbe az emberekkel.

Az igazi bucsu hangulat mellé már csak az kellett, hogy az idő is kegyes legyen hozzánk. Úgy látszik Manitu is megelégelte a mínuszokat, így ma végre az első igazi tavaszi nap sugarai simogattak a fagyos szél helyett. Szerintem ma nem volt ember Ontario szerte, aki ne a természetben, vagy a helyi fesztiválokon töltötte volna az idejét. Napfény, jó hangulat, juharszirup: egy igazi kanadai tavasz kezdete...