Brampton

A hétvégét megint Martin kollégája, George és családjával töltöttük, akiknél Costa Rica előtt is már eltöltöttünk egy estét. Ők mindannyian csehek, kb.30 éve emigráltak Kanadába. George azaz, csehül Jiri, és felesége Zdena középkorúak, van egy 12 éves fiúk, szintén Martin. Jiri mérnök. Le sem tagadhatná.  A házukban minden elektromos készülék fellelhető, és általában minden valami módon tunningolva van. Van egy Roland elektromos zongorájuk, aminek a tetején egy szintetizátor van, amihez két különböző monitor van hozzákötve, hogy digitálisan is látni lehessen, mit játszik az emeber, na meg persze különböző effektusok is beállíthatóak. JA, és a szobába lépve az ember rögtön lemázsálhatja magát, hiszen George-énál még egy reptéri mérleg is fellelhető a lakásban. Nem mondom, aki sokat repül, annak hasznára válik a dolog. George mérnöki mivolta itt is megnyilvánult, ugyanis a mérlegen egy öt literes kannában víz volt, ezzel volt kalibrálva a mérleg :)!

A hétvége egyébként csodálatosan telt, szombaton egy rövid bicikli túrára mentünk a kis Martinnal, körbevezetett minket a közeli parkban. Komolyan mondom csodálatos érzés, hogy végre meleg napsugarak simogatnak, ma már pólóban bringáztunk:)! Igaz a természet még vár az ébredéssel, épp hogy csak megjelentek a rügyek a fákon, bokrokon. Kellemes tekerésnek néztünk elébe, a parkban aki csak tehette kint süttette magát a napon. A kanadai ludak is mintha élénkebben, jobb kedvvel bandukoltak volna a patak partján.
A délután folyamán George egyik szomszédjának tűzpiros Thunderbird csodaautójában gyönyörködhettünk. Éppen csiszatolta, olajozta. Nem mondom, hogy nem fogadnám el. Nem vagyok abszolút autómániás, de ebben a 60-as évek négykerekűjében, azért tennék pár kört. Gyönyörű piros bőrülései voltak, és az sem elhanyagolható, hogy nem éppen egy budapesti parkoláshoz méretezett járműről van szó:)!
A délután folyamán George elvitt minket egy olyan helyre, amit talán valami marsbéli tájhoz tudnék hasonlítani.  A föld arrafelé vörös, és nagyon érdekes domborzatú. Kisebb dombokon ugrálhat az ember egyik helyről a másikra. Állítólag legelőnek használták valamikor ezt a vidéket, de fű nem nőtt rajta többet, azóta is ebben a kopár, kietlen formájában lehet benne gyönyörködni. Természetesen az ugrálós képek itt sem maradhattak el. Az táj egyszerűen adta magát :)! Miután beszereztük a maradék hozzávalókat, nekiálltunk az esti csemege előkészítésének. Mindannyian a konyhában sürgölődtünk, hogy minél előbb kész legyen a lakoma, amivel George és családjának szeretnénk megköszönni, hogy velük tölthettünk ilyen emlékezetes, kellemes napokat. Miközben rotyogott már a hús a fazékban, és az aranyló, cseh sör gyöngyözött a poharunkban, felállítottuk George csillagvizsgáló teleszkópját. Még életemben nem láttam ekkora objektívet. Az egész szerkezet elképesztő volt, be lehetett programozni mely bolygóra vagyunk kíváncsiak, illetve magától megkereste az látási viszonyoknak megfelelően legjobban látható égi tüneményt. Így történt, hogy teljes fényében, gyűrűjeivel együtt szemügyre vehettük a Szaturnuszt. Hihetetlen, hogy a szabad szemmel látott halovány, vibráló pontocska egyszeriben mint gyűrűs bolygó jelentik meg a teleszkóp túloldalán. Egy laza sörözéssel zártuk az élmény teli napot. A hideg ellenére a teraszon élveztük, ahogy elterül felettünk a csillagos ég, beborít és ránk esik. Az ember, a világ bármely pontján is legyen, áhítattal tudja akár órákon át bámulni a hunyorgó csillagokat. Olyan ismeretlen, de mégis ismerős táj...megnyugtat az "állandósága".