Márciusi hó Kanadában

Egy random ház Waterlooban

A Kolumbia-tó még félig befagyva

Állok a tó mellett

 A tavasz látszólag itt még nem érkezett el.

Tüskeböki. Egy növény, ami szereti ezt a vidéket. Ellenáll a zord körülményeknek, hónak, fagynak.

A kacsák már benépesítették a tavat. Hosszú hónapokon át hó és vastag jégpáncél óvta a vizet.

Vándorrigó (Turdus migratorius). Ez a kis madárka, miután a telet Mexikóban töltötte, visszatért, tavaszt, meleget remélve. Azért ez jó jel. Azt jelenti, hamarosan itt is melegedik az idő:)!

A mókusok is egyre sűrűbben, és fürgébben ugrabugrálnak a fákon. Némelyikük jelentős zsírréteget halmozott fel a tél során. 

Egy minta mókus :"Azt hiszem még egy kicsit visszabújok!"

A waterloo-i park

A hóban érdekes állatnyomokat lehet felfedezni. Ezek, a képen láthatóak, viszont csak hótaposó nyomok.

Nem tolonganak az emberek, pedig aznap gyönyörűen sütött a nap. Legalább -5 fok volt.

A park egész télen csendes, kihalt.  Tavasszal újra benövik a levelek, indák a kupolát, kellemes hangulatot nyújtva az alatta elmélázó, csillaglesőknek. 

Kanadai ludak. Már ők is visszatértek délről. Úton-útfélen összefut velük az ember. Néha csak valami berregő hangot hallani, ahogy elsuhannak mellettünk. Olykor meg magasan az égen szállva, V-alakban, néhány gágogás kíséretében jelzik jöttüket.

Békésen úszkálnak a ludak néhány vadkacsa társaságában.  Tegnap láttam egy öngyilkos jelöltet: lehajtott fejjel, elnyújtott léptekkel, magába zuhanva totyogott egyikük az autók elé. Azért szerencsére végül meggondolta magát, és visszafordult, majd méltatlankodva gágogni kezdett: "Na, úgy látszik nekem még ez sem sikerül!"

Ez a kis patak átszeli a várost, a tavasz érkeztével jelentősen megduzzad. Annak az utcának a végében folyik el, ahol most lakom. Kellemes látvány minden nap.