Ma reggelre a havazás alábbhagyott, de a szél még mindig nagyon erősen és kitartóan fújt. Tervünk, hogy átmegyünk Narvikba, Norvégiába, erre a napra ugrott, mivel lezárták a hegyi utakat a rendkívüli időjárási viszonyok miatt. A turista információban megérdeklődtük, mita ajánlanak, és végülis Björklidenben kötöttünk ki, kb. 10 km-re Abiskotól. A nagy szél ellenére nekivágtunk gyalog egy hegyi útnak, amin a hómobilosok száguldoznak nap mint nap. Ez járhatóbb, mint bármilyen más út, mert a járművek kicsit letapossák az utat. De erre a napra ez sem volt nagy segítségünkre mivel a szél percek alatt betemette ahómobil által vágott ösvényt megint friss hóval. Így nem volt könnyű 7-8 kilométeren keresztül gyalogolni a néhol combtövig érő hóban. Délutánra azt hittem halláskárosult leszek, mivel a szél olyan hangosan fújt, van egy pár felvétel az útról, hihetetlenül fütyül a szél. A másik félelmetes dolog, hogy egy-egy sziklán olyan erővel söpört végig a szél, hogy szinte kapaszkodni kellett, le ne fújjon.
A végeredmény olyan képek, ahol mindenkinek egyszerre csukva van a szeme és nem a véletlen miatt! Néhányunknak még rá is fagyott a hó a szemöldökére, szempillájára J!
Nagy nehezen felküzdöttük magunkat elég magasra, majd mivel már semmit sem láttunk a kavargó hótól, úgy döntöttünk, hogy elindulunk lefelé. Ez meglehetősen könnyebb és élvezetesebb út volt. Szinte végig csúsztunk gatyaféken, vagy gurultunk J! Mivel nem volt elég erre a napra a mozgásból, ezért még megkerestük az abiskoi folyó kanyonját. Víz nem látható most benne, ha van is az fagyott illetve több méteres hó borítja. De nagyon szép látvány, ahogy a szél a havat formálta a folyómederben.
Az este megint egy szaunázással fejeződött be. Illetve nem teljesen, mert ahogy kiléptem a hóba szauna után és az égre pillantottam, valami fényes mozgást láttam a csillagos égen. Tudtam, hogy eljött amire vártunk…és abban a pillanatban a fényes pont egyre nagyobb lett, majd zöld fénnyel vibrálva spirál alakban kavargott az égen! Az Aurea borealis, vagy magyarul sarkifény. Eszeveszetten üvöltöttem a többieknek, hogy jöjjenek azonnal. Egy finn öreg bácsi is kiszaladt. Azt hitte repülőt látok, mert neki az ám a ritkaság! „Jaa, északi fény! Höhö, én már észre sem veszem!” Na, mindegy nekem ez óriási élmény volt, látni ezt a varázslatos égi jelenséget. És ez még nem minden!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése