Sarkkörön túli expedíció

Szerdán egy 4 csehből és 3 szlovákból álló csapattal felkerekedtünk és autóval elindultunk a sarkkörön túlra, Svédoszág legészakibb városába Kirunába. Már Stockholm körül nagy megelepteésben volt részünk, az autópályán egyszercsak egy vadul integető rendőrre lettünk figyelmesek, mindenki lassított, de mi még nem láttuk a nagy ijedelem okát. Majd hirtelen két kamion között egy óriási jávorszarvas hátsója villant fel, szegény eszeveszetten próbált menekülni az autók közül, végül sikerült megtalálnia a kivezető utat, egy laza szökkenéssel átugrotta a 2 méteres kerítést majd eltűnt a bozótban. 

Mióta itt vagyok még az állatkerten kívül nem láttam jávorszarvast.  Ez  az állat egyébként „svédicum”, minden suvenir tartalmaz minimum egy „älg”-et (ez a svéd neve). Ja és a szarvasos kresztáblákon is ez az állat van! :)

Ahogy haladtunk felfelé, a hőmérséklet úgy kúszott egyre jobban  lefelé. Uppsala vonalától pedig a hó mérete nőtt, a városokban hihetetlen méretű hódombok szegélyezik az utakat, egy pisilés alkalmával sikerült egy ilyenben elvesznem majdnem. 

Hajnali öt körül értük el a sarkkört. Valamiért nagyon érdekes érzés fogott el. Odafent északon minden olyan csendes, érintetlen, néha majd 100 km-t autózik az ember és sehol semmi élet jele, nem ám benzinkút! Szerencsénk volt és teljesen tiszta volt az ég felettünk így mikor felkelt a nap, gyönyörűen keresztül világított a fenyőfák rengetegén, majd ahogy feljebb ment úgy tette élettel telivé a tájat.

Fél kilenckor végre elértük első állomásunkat Kirunát. A város az ottani vasércbánya miatt kezdett kiépülni a 20. század elején. Így a legérdekesebb a bánya,a mi egyben a világ egyik legnagyobb vasércbányája. De erre majd még visszatérek! Kiruna, mint a többi svéd kisebb város, nem egy nagy látványosság, teljesen egyszerű. A tőle kb. 4km-re fekvő Jukkasjärvi viszont annál érdekesebb, mert itt található a híres-nevezetes Jéghotel.

Minden jégből van és ha valakinek van elég pénze akkor aludhat is ott. Bár ez nem tudom kinek éri meg, mert egy éjszaka az 2700 SEK, azaz kb. 80.000 HUF,-5 fok van bent és még fűteni sem fűtenek J! De megnézni mindenképp megéri, minden évben nyár végén újraépítik, és mindig mások a dizájnerek. Rengeteg érdekes stílus található meg a különböző szobákban. Vannak olyan szobrászok is akik életükben nem láttak még havat és mégis eljönnek ide, hogy ötletüket „jégbe öntsék”. A jeget egy a közelben lévő folyóból szerzik, ami olyan tiszta, hogy inni lehet belőle. Ez a jégen is látszik, semmiféle szennyeződést nem tartalmaz, teljesen átlátszó szinte és ami megdöbbentő, hogy kék! Hihetetlen! Több órán keresztül csak jártuk a szobákat, gyönyörködve a különböző szögből, sejtelmesen megvilágított szobrokban, jégbútorokban.  A jégbárnál ért a legnagyobb sokk, kiderült, hogy gyártanak teljesen egyszerű jégpoharakat és exportálják! Ez ám az üzlet, eladni a jeget! Ez olyan, mint a „Titanic coctail”, jég, víz és egy kis só! De vannak hülyék, akik megveszik J!

Miután kigyönyörködtük magunkat és jól átfagytunk, elindultunk szállásunkra, Abiskoba, ami kb 100 km-re fekszik Kirunától. Ez Svédország egyik legszebb és legnagyobb nemzeti parkja, ennek a területén található a legmagasabb hegy is, a Kebnekaise. Mire Abiskoba értünk az időjárás gyökeres fordulatot vett  és olyan hóvihar tört ki, hogy az orrunkig sem láttunk. Ilyen erős havazást még életemben nem láttam. Szerencsére a szállás már a közelben volt , így csak pár méteren kellett megküzdeni a viharral. Mint a mesében, szállásunk egy kis faház volt. Kicsit szűkös 9 embernek, de végülis elfértünk. Mivel jól elfáradtunk a hosszú utazásban és nem kevéssé átfagyva érkeztünkmeg, ezért azonnal felavattuk a szaunát. Persze a 90 fokból rohantun ki minden kör után -15 fokba a friss hóba megfürödni. Ez  ám az élmény, a hosszú élet titka J! Sajnos erre az estére le kellett mondanunk a sarkifényről. Egész éjjel olyan intenzitású szél és havazás volt, hogy  mozgott a faház, minden széllökésnél, reggelre meg úgy kellett majdnem kiásni az autót a hóból!