Kiruna, kutyaszán, hómobil, svédacél...

Mivel ma reggel napsütésre ébredtünk, elhatároztuk, hogy elmegyünk Kirunába és ha lehet kutyaszánozunk. Hamar találtunk egy elég jó helyet, ahol még a kutyák felszerszámozásban is segítettünk. 11  alaszkai husky és malamut keverék kutyát fogott be a vezető a szán elé. Hihetetlen barátságosak ezek a kutyák, végre kiélhettem kutya hiányomat, agyon simogattam az összeset! Majd öten a szánkóra ültünk és indult a túra. Haláliak, ahogy nagy örömükben futnak, majd egyszercsak mintha mi sem történt volna lecövekelnek. De hallgatnak a gazdájukra és egy-egy vezényszóra azonnal vágtatnak is tovább. Néhol megrázó élményben volt részünk, mivel  a terep egy része meredek volt és a hómobilok lépcsőszerűen vályták ki az utat, ezért ezeken a helyeken csak úgy pattogott a szán. A tökmagok kicsit összerázkódtak a fejünkben! 13 km után egy Számi sátorhoz értünk, ahol a tüzet raktunk, teát melegítettünk és kicsit pihentünk. Ezek után a csapat járművet cserélt és mi hómobilon folytattuk utunkat visszafelé. Na ez nem semmi ám!! 150 lóerő!! Majd levitte a fejemet a szél!! Vigyázni kell, mert nagyon érzékeny szerkezet és nagyon könnyen 70-80 km/h sebességre lehet gyorsítani J!! A mai napra is megvolt a kellő adrenalin mennyiség!! Miután „kiszáguldoztuk” magunkat, visszamentünk Kirunába, hogy résztvehessünk a vasércbányába vezető túrán.

540 méterrel a föld felszíne alatt tett ki minket a busz. A bányának 300 kilométernyi útja kanyaroglent a föld alatt eddig már 1045 méteren járnak a fúrásokkal.  Ez egyébként a világon az egyik legjobb minőségű vasérc, eddig már 45 millió tonnát bányásztak ki. Egy érdekes dolog viszont aggasztja a lakosokat, mégpedig az , hogy a bánya miatt a városnak arrébb kell költöznie! Már vannak terveik, hogy hogy szállítják el a műemlék értékű épületeiket, igaz sokan kételkedve állnak ehhez, amit nem csodálok! Tényleg érdekes volt odalent, a nap 24 órájában halad a munka az év 365 napján. Minden nagyon szervezett, rendezett, rengeteg ember foglalkoztatnak, és az sem mellékes, hogy az államháztartás a bevételének majdnem felét a bányának köszönheti! A túra végén mindenki felmarkolhatott egy adag „pelletet” (ez magnetit és hematit keveréke), szóval viszek szuvenírtJ!

Mivel Abiskoba visszaérve még mindig éreztünk pár fel nem használt kilométert a lábunkban, ezért a Torneträsk tó mentén még tettünk este, sötétedés után egy sétát. Azt hiszem ez volt a legjobb választás. Hogy miért? Este 10 körül olyan aktív északi fényeket láttunk, hogy nem hittünk a szemünknek! Teljesen csillagos volt az ég, és pont a göncölszekéren át hasított keresztül egy óriási zöld fénycsóva, majd kisebb spirál és függönyszerűen kavargó szintén zöld fények vibráltak mindenhol! Szinte az egész eget beborították! Hihetetlen érzés volt!! Komolyan ez fantasztikus látvány, beleborzong az ember, ha látja, annyira varázslatos és sejtelmes!