Narvik

Reggel  vakító napsütésre ébredtünk, színtiszta kék ég. Mesébe illő a havas táj ebben a fényben. Mivel megnyitották az utakat Narvik felé, ezért útnak indulunk a hófödte hegyek és a varázslatos tájon keresztül Norvégiába. Ezt azt hiszem receptre kéne felírni depresszió vagy bármilyen betegség ellen. Erre nincsenek szavak és a fényképek is csak töredékét adják vissza az igazi látványnak, érzésnek, amit ott útközben átél az ember. Láttam már gyönyörű havas hegyeket az Alpokban, a Kárpátokban, de azt kell hogy mondjam  ilyen tiszta, tündöklő fehér hóval borított természetet még sehol. 

Ahogyan kanyarogtunk a hegyek között, egyszer csak elértük a fjord csücskét. Itt kicsit melegebb idő fogadott. Csak bámultuk a fjordot körülölelő hegyeket. Mivel még nem értük el végcélunkat folytattuk utunkat.

Narvik sokak szerint nem egy igazán szép város. Természetesen én sem az ipari negyedéért rajongok. Ez a hely egyébként nagy kereskedelmi kikötő város, pl. a kirunai vasércet innen szállítják hajóval tovább a föld egyes pontjaira. Ha viszont az ember nem erre részletre koncentrál,észreveheti, hogy a város rendkívüli környezetben fekszik, körülölelve hegyekkel és a fjorddal. Ha valaki kicsit is szerencsés, minden nap lenyűgöző panorámában lehet része otthonról, az ablakból. Mindenképpen fel akartunk mászni a hegyre, aminek a lábánál fekszik Narvik. Hamar megtaláltuk az utat, ami eleinte egy sípálya mentén vezetett. Őrület, az egész hegy egy óriási síparadicsom, bármerre megy az ember mindenhol összekötőpályák találhatók, és ha valaki helikpterrel megy fel a hegy tetejére az 1200m magasból csúszhat lefelé, több kilométeren keresztül! Nem kevés síelővel , snowboardossal, szánkózóval találkoztunk. Nem csoda!Iha ilyen környezet veszi körül az embert, szinte lehetetlen otthon ülni és nem kimozdulni. Nem véletlen, hogy az ottani gyerekek, alig látszanak ki a hóból, de úgy csusszannak a síléccel, mintha azzal születtek volna. Nem mondom, el bírnám viselni mindennap ezt a látványt. 

Hihetetlen színek, fények, tisztaság. Azt hiszem India után ez a második legnagyobb élmény életemben. Nem összehasonlítható a két dolog, talán annyiban, hogy a természet mindkét helyen nagyon érintetlen. Igazán vad, óriási, félelmetes erővel. Nem felejtem el azt az, amikor tényleg megijedtem, mert a szélvihar rángatta a faházat és ijesztően fütyült  egész éjjel!