Azt hiszem akkor konstatáltam, hogy tényleg Kanadában vagyok, mikor reggel a redőnyt felhúzva egy sárga iskola busz állt meg a ház előtt. Pont egy juharfa mellett, amin a Halloweenre készített töklámpások lógnak. Bevallom, az utazás előtt nem igazán foglalkoztam a gondolattal, hogy egy gyerekre kell majd vigyáznom, napi 8 órában. Most viszont villámcsapásként ért a felismerés. Kicsit meg is ijedtem. Nem elég, hogy annyi az újdonság, hogy csak kapkodom a fejem, még egy gyereket is a nyakmba varrtak :D. Szerencsére itt van még az előző bébiszitter, Danielle. Manitobából jött, és már 5 éve ezt csinálja. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen hosszú ideig mindig valamilyen családnál élni. Tulajdonképpen nincs magánélete. Ez nem olyan , mint egy 8 órás munkahely, mert onnan haza lehet menni. Itt meg az ember ott marad a "munkahelyén" egész nap.
Nagyon máshogy működik itt minden. Mintha egy filmbe csöppentem volna. Egyrészt ismerős, másrészt pedig olyan idegen!
Ennek a kis Gibson gyereknek annyi játéka van,hogy bármelyik játékbolt megirigyelné. Az udvaron a homokozóban csak 56 darab autót számoltam meg...Ja, egyébként egy teljes mászókája van, csúszdával, meg fallal, amin mászni lehet, ja és persze hinta! Több könyve van , mint a szüleinek, bármelyik könyvtár jól járna vele. A szekrények tele vannak kajával, a hűtő is majd szétrobban. Mindenből annyit felhalmoznak, mintha félnének, hogy másnapra elfogy. Ennek ellenére értelmes kaját nem nagyon esznek napközben. A gyerek délben általában sültkrumplit, vagy tésztát, meg a mekiből jól ismert chicken mcnuggets-et eszi. Mindezt azzal próbálják kompenzálni, hogy bármilyen évszakban bármilyen gyümölcsöt az asztalra tesznek. Most pl. málna, görögdinnye..."tipikusan" ősszel termő gyümölcsök :P. Szerintem rengeteg édességet esznek és nem fogyasztanak ebédre nagyon meleg kaját. Mikor az anyuka, Heather hazajött délután, berakott a mikróba egy műanyag lefóliázott dobozt és pár perc múlva gőzölgő, íncsiklandozó illatú brokkolikrémes tésztát varázsolt elő belőle. Gundel Bélabácsi is megirigyelné...Szóval jó sok a műanyag kaja!
Hihetetlen, hogy a háznak minden négyzetméterén valamilyen gyereket szórakoztató kütyü van. Minden zenél, vagy világít, vagy ehető. A kád és a wc is földszintesekre van méretezve, mintha az oviban lennék. Ott voltak törpe wc-k :D! Szóval sokkoló... és arról még nem is írtam hogy beszélnek a gyerekekkel. Mindenki magas frekvencián nyávog, a filmekből ismert affektálással. Mindent hatszázszor megköszönnek, és napi 80-szor mondják, hogy "I love you". Minden "cute", "sweet", "fancy", (aranyos, cuki, édes, vicces...stb.). Szerintem kicsit túl sokat foglalkoznak a gyerekkel. Néha neki is szüksége lenne arra, hogy egymagában eltologassa a kis autókáit, vagy bármit. Az is igaz viszont, hogy nem beszélnek csúnyán a kicsikkel, soha nem emelik fel a hangjukat, csak max. határozottabban kérik őket valamire. Mindig elmagyarázzák, hogy miért kérik őket arra amire. Szóval van pozitívum is :)!
Na ennyit mára...hulla vagyok!
De ijesztőek a táplálkozási szokások, hú azért én még naponta meg eszem egy almát D)
VálaszTörlés