A valóság

A mai nap kicsit elviselhetőbb volt, valószínűleg annak köszönhetően, hogy sikerült végre normálisan aludnom, igaz már fél 5-kor felébredtem. Meg is ijedtem ettől, úgyhogy gyorsan vissza is aludtam. Ma elvittük a Gibsont egy óvoda előkészítőbe. Itt 2 óra alatt többféle dolgot is csinálnak és minden időben szabályozott, hogy mettől meddig játszhatnak ...stb. nem rossz, nem erőltetik, hogy 15 percnél bármire is hosszabb ideig figyelniük kelljen.
Két óvónéni szerű foglalkozik velük, meg van egy nagymama, akinek a családom nem tudta a nevét eddig, én viszont kiderítettem. Állítólag valami tv showban is ugyanígy hívnak egy nőt...ezt ez a nagymama közölte velem. Mondtam, hogy nekem még véletlenül sem ismerős. Van a csoportban egy hiperaktív kissrác...szerintem Taigetosz pozitív...de azt mondják már fejlődött. Amúgy elég okosak, betűket tanulnak, meg számolnak, írni kezdenek, pedig csak 3 év körüliek. Fura neve van az összesnek, néha az sem tudom fiút, vagy lányt takar-e a név. Éppen Halloweenre készül itt mindenki, úgyhogy az előkészítőn is ennek megfelelően szellemeket, tököt meg boszorkányokat ábrázoló mindenféléket csináltak a gyerekek. Kicsit ez is túl műanyag nekem, minden előregyártott, nagy fantáziát nem igényel egyik feladat sem.
Azt hiszem a mai nap estéje adta  a végső döfést. Mondogatták délután, hogy egy olyan helyre megyünk, ahol a felnőttek is játszhatnak. Esküszöm lövésem sem volt, hova mehetünk. A Chucke cheese nevű hely egy olyan  szórakoztató központ, ahol minden villog, zenél, mozog, sípol, és nagyon nem kell agytrösztnek lenni, hogy bármelyik játékot használni tudja az ember. A legnagyobb  agymosás. Jó sok pénzért zsetonokat vesz az ember, amiket bedobál a játékgépekbe, amiből a feladat nehézségével nem egyenes arányban kap jutalom jegyeket, amit utána beválthat pontokként valami játékra. Az egyetlen ügyességet igénylő játék a kosárlabda meg egy másik labdás játék volt. A többi helyen gombokat kell nyomogatni, meg lőni. Aki epilepszia hajlamos, ne is menjen ilyen helyre, én is majdnem sokkot kaptam. Az egész család elvonult ide, sőt Heathernek két barátnője is  ott volt, mindenki játszott. Potom 120 dollárt hagytak ott, több , mint 20000 forintot...höhö, de legalább ettünk rendes kaját, rengetegféle salátát. Bevallom kopogtak a szemeim, mióta itt vagyok alig ettem. Ők még betoltak pár pizzát, én addigra rosszul lettem. Szerintem itt a saláta is műanyag...a McDonalds kaja után van ilyen érzésem. Most már értem mitől ekkorák itt az emberek.
Szóval ez a valóság. A csillogó-villogó, mézes-mázas, juharszirupos, túlméretezett valóság.
Az emberek egyébként nagyon nyitottak és kedvesek. Mindenkivel szóba lehet elegyedni. Mindenki segítőkész. Az eladók nem világfájdalommal az arcukon szolgálják ki az embert. Ez azért nagyon pozitív! Igazából ezen a furcsa, túl modernizált, műanyag  világon csak nevettem, hiszen láttam már filmekben. de azért élőben más. Itt minden az emberek szájába van rágva, nem kell nagyon gondolkodni semmin, minden olyan egyszerű, könnyen elérhető...egy európai számára bizonyos szempontból ez egy lebutított világ. Most már tényleg kíváncsi vagyok az egyetem milyen lehet!!!

Na jó éjt, megyek aludni...reggel 8-kor már boszorkány maskarában kell sorakoznom...a Gibson meg valami pók lesz. Itt mindenki megőrült...???