Kanada

Megérkeztem Cambridge-be otthoni idő szerint reggel 5-kor. Holnaptól egy 3 éves, Gibson nevű kisfiúra fogok vigyázni.  Kissé hulla vagyok, de jól ment minden az úton. Még a határon is simán beengedtek, igaz 4 ellenőrzésen is átestem, végül egy fekete fickó adta meg a pecsétet az Immigration office-ban. Meglepetés ért, mert mikor leaszálltunk, 17 fok volt este 9-kor.  Az úton egy  BME-n kutató manussal ültem Amsterdamtól Torontóig. 

Amsterdamig meg egy beszélgetős nénivel. Majdnem lerohadt az agyam, egyfolytában böködött, és szóval tartott, én meg a repüléstől mindig kómás vagyok, szóval nehezemre esett összpontositani :). A reptérre a kisfiú apja jött ki elém, Gus. Szociológiát tanít egy egyetemen, nagyon jó humora van.

Nagyon kedves a felesége is, Heather,  és a kis Gibson is haláli, csak picit szerintem el van kapatva, este 12-kor még nem alszik!!!. De aranyos, barátságos nagyon, azonnal hívott, hogy megmutassa a játékait...stb. Az első észrevételem rögtön az volt, hogy itt minden minimum 2-szer akkora, mint otthon. A mosógépben simán elférnék én is, és mellette áll egy ugyanakkora szárítógép is. Mindkettő ultramodern, épp, hogy csak kávét nem főznek. A gáztűzhely másfélszer akkora, mint az otthoniak, de hogy minek? Hiszen ugyanúgy csak négy lap van rajta, az edények pedig nem nagyobbak. Külön tanfolyamot kell végezni szerintem ahhoz is, hogy az ember egy ilyet beüzemeljen, ráadásul minden Farenheitben van megadva, ezt főleg külön élmény fejben átszámolgatni Celsius skálára.  A hűtőket is szintén arra méretezték, hogyha valaki hullát rejteget, ne kelljen félni, hogy kilóg egy kéz vagy láb. Hosszú volt ez a nap...és még itt véget sem ért. El sem hiszem, hogy itt vagyok. Kell még pár nap, hogy valóban elhiggyem. :)