A mai nappal elkezdődött egy másik korszak itt Kanadában, a Gibson-mentes. Mivel munkaügyileg kicsit hoppon maradtam, így most gyorsan hirdetéseket adtam fel, keresgéltem bármilyen munkalehetőség után. Elég gyorsan sikerült is, kedden már egy banglades-i lánynál takarítottam. Kicsit meglepődtem. Fél 11-kor pizsamában nyitott ajtót. De azt hiszem a legnagyobb sokk akkor ért, mikor megláttam a konyhát. Tulajdonképpen most biomérnöki feladatot is elláttam, mert a biológiai fegyvernek minősülő, a konyha pulton lévő kaják maradványinak elszállításáról és megsemmisítéséről kellett gondoskodnom, az edényeket, tányérokat pedig egy erőteljes sterilezés után a rendezettség felé orientálnom. Őszintén megijedtem, hogy, ha eddig nem, most biztosan összeszedek valami dögvészt. Azért két órás suvickolás után sikerült kimosnom a lány konyháját a mocsokból. Még jó, hogy egy banglades-i diáklánynak ennyi pénze van, hogy a lustasága és igénytelensége miatt mással mosogattat. Nem tudtam eldönteni, nevessek, vagy sírjak a helyzeten:D, elég abszurd volt az a 3,5 óra. Azért közben szóba elegyedtünk, kicsit elcsodálkozott, mikor mondtam, hogy "ja, amúgy biomérnök vagyok". Kedves volt nagyon, viszont szerintem ő is rájött, hogy a heti kettő, napi egy óra takarítás, az ő házára nem elég. Nem is hívott mára. Remélem azért jövő héten megint mehetek. Nagyon meg volt elégedve velem. szerintem ő sem hitt abban, hogy az a konyha valaha még járható lesz. Ja, már nem voltak evőeszközei, meg tányérja és poharai...szóval a szükség nagy úr! :D Na nem mintha annyira vágynék megint azokra a szagokra, de gazdaságilag elég jól jártam vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése