A tegnapi napon nagyon kellemes csalódás ért. Jennie Chen (a Jackie Chen női változata), fél egy körül értem jött, és elszállított otthonába, Glen Morrisba. Egy nagyon kedves kínai nő az új munkaadóm, aki 20 éve emigrált Kanadába Pekingből. Már szerdán találkoztam egyszer vele. Most az úton még jobban megismertem, és azt kell mondanom, valami egészen új kaland fog megint kezdődni. Nagyon értelmes nő, bármiről el lehet vele beszélgetni. A férje kanadai, és van egy 11 éves kisfiúk. Elég késői gyerek, hiszen Jennie már 50 felett, Jimmy, a férje meg már 60 felett jár. gy kis faluban laknak, távol a nyüzsgéstől. Utunk a Grand riveren, (Nagy folyó) vezetett át, ami a Nagy-tavak közül az Erie-tóba ömlik. Gyönyörű tájakon keresztül jutottunk el végül az otthonukba. Amint odaértünk, Jennie neki állt főzni, rákot, gombát meg rizst, hagymával és gyömbérrel. Már akkor lecsaptak rám, hogy mindenképpen főzzek nekik gulyást. Mindketten tisztában voltak Magyarország létezésével, és még azt is tudták kb. hol van! Jimmy jogász, már nyugdíjas, de még dolgozik. Van egy kicsi, a motoros fóka felmosóhoz hasonlító kutyájuk, a Marley. Annyira örült nekem, hogy nem győzött ugrándozni rám. Jól meg is futtattam a kertjükben. Az udvar vége egy domboldalra nyúlik fel, aminek a végében egy erdő van, és egy óriási szakadék, lent pedig a Grand river. A feladatom tulajdonképpen az lesz, hogy Jennie-vel együtt rendezgessem a házat. Szerintem neki főleg beszélgetőpartner kell amúgy. Nem baj, mivel értelmesek, így mindig tudunk majd miről beszélni. Sőt, megtanít szusit csinálni, meg igazi kínai kajákra. Be akarnak mutatni egy ottani madarásznak, aki a vörösbegyű kék madarakat védi, mondtam nekik, hogy évekig madarásztam, és szeretem nézni a madarakat. Vannak arrafelé darvak is!
Jól indult a dolog, remélem így is marad!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése