Ma Dagmarék elhívtak minket, hogy látogassuk meg velük a kitchener-i piacot. Jó pár órát bolyongtunk, de itt valóban minden olcsóbb, és nincs adó a termékeken, ugye. Mert itt ami ki van írva ár, arra még 15 % rámegy. Nagyon zavaró szerintem. Volt amikor kiszámoltam, hogy ennyit meg annyit kell majd adnom, aztán jól nem annyi lett végül. Idegesítő, miért nem lehet ki írni a valós árat. Ez csak megtévesztő!
A piacon egyébként összeismertettek egy magyar férfivel, ő is már a 70-hez közelít. Nagyon gyorsan kiderült, hogy a bácsi elég árpádsávos, így gyorsan próbáltam elterelni a szót a politikáról, mert sajnos vannak dolgok, amit nehéz tettetni. Nem is igazán értettem őt, egyik oldalról Magyarországot szidta, hogy itt mindenki lop, csal, a másikon viszont Kanadát tette le, hogy milyen egy unalmas, béna hely...és hogy ő évente fél évet otthon is tölt...majdnem mondtam neki, hogy kicsit identitás zavara van. Vagy csak simán egy örök elégedetlenkedő. Na mindegy, ha nem a politikáról beszél, elég normális. Dagmarék is észrevették, hogy a fickó nagyon szélsőséges, mondták, hogy ne aggódjak, ők tudták, hogy mi a véleményem dolgokról.
A piacozás után Dagmar ebéddel várt minket otthonukban. Nagyon kedvesek voltak, Tom, alig várta, hogy fotókat mutasson nekünk a régi kalandozásaikról. A fiúknak nagyon tetszett, főleg, hogy Tom, fiatal korában előszeretettel fotózott monokinizős nőket :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése