Hello!!
Na megint vegre gep ele tudtam ulni!!
 Horror volt az utob bi 3 napunk, tegnap elott éjfelkor indult volna eredetileg a vonatunk Varanassibol Gorakhpurba, gyakorlatilag meg hajnali 3-kor indultunk.  Addig az állomason csöveztünk, az egész napos mocsok utan!!
Bar itt ez nem olyan szokatlan, mindenki a palyaudvaron a földön alszik!!
Sajnos az út elott elfogyasztott kaja(DAALBAT)   lencseleveshez hasonlo, csak mas fuszerekkel, nem tett tul jot nekem, rá 3 órára rosszullét, azon az ejszakan a vonaton nem is aludtam , annyira gorcsolt a hasam, ráadásul  tömeg  vagonra kaptunk alvo helyet, el lehet kepzelni...
Reggel 9-re ertunk Gorakhpurba, itt tetőzött a rosszulletem, total legyengultem, ugyhogy azonnal beszedtem az itt vett „hasmeneses csodabogyot”, amitol mar egy ora mulva jobban lettem!Itt egyébként recept nélkül minden antibiotikum kapható, sőt malária ellenes gyógyszerrel is felpakoltunk, hátha......Fél délben elindultunk dzsippel egy kanadai  bácsi társaságában a nepali határhoz Sonauliba. 3 órat zötykölődtünk, hullafáradtan, de a látvány miatt megérte, falvakat lattunk egesz uton, es vegre  a termeszetet is!!
Az  emberek elkepeszto korulmenyek kozott elnek itt is, de talan valamivel tisztabb volt,  bambuszbol, elefantfűből sárbol epitett kukszlikban laknak!!Mindenhol rizsfoldek, oriasi palmak, banánültetvenyek, teljesen mas növényvilag!!Ja es persze bivalyok, mindenhol, itt sétalgatnak mellettunk!!!Du. 3 korul elertuk Nepalt, kb egy ora alatt meg volt a vizum es fel öt korul elindultunk a "jobbik"  busszal:)!!!
Ez volt eddig a legbrutalabb elmeny!   Undormany mocskos busz, a csomagjainkat felcseszték a tetőre, jól elázott...az enyémet meg az egyik ember leköpte bételköpettel(ezt ragjak itt, ettol tépnek folyamatosan, vöröseket csuláznak tole, egy folytaban ...undoritoJ)!!!) . a masik durva, hogy az itteni emberek joval kisebbek az europaiaknal, igy a helyek sem tul nagyok, 13 oran keresztul, ket napos mocsokban szenvedtuk vegig az utat, vegig hasfajas...nem tom mi lett volna a bogyó nelkul!!!Raadasul ezek az emberek ossze-vissza mondtak mindent, barmit megkerdeztunk, harom fele valaszt kaptunk,.  Irto budosek  voltak, folyamatosan nézték a cuccainkat, nagyon nem is aludtunk emiatt, nehogy kiraboljanak!!Szóval súlyosJ
Az ut elejen total beparaztunk, elindultunk ugyanis felfele a Himalajan!!!mar kezdett sotetedni, eszmeletlen szakadekok voltak mellettunk, oriasi vizmosasok, sziklak, buja, vad novenyzet, neha egy-egy leszakadt  szikla darab,  kidőlt fa... aztan rajottunk, ezek a soforok jobban vezetnek kicsit, mint otthon,  aztan meg besotetedett, es igy nem lattuk legalabb hogy hol megyunk!!!Ejjel megalltunk fent a hegyekben valahol a pitlikben, aranyos, kalácsképű nepáliak megengedték hogy hasznaljuk a wc-t, igyunk. Aztan mint mindenhol, körbeálltak itt is minket es bámultak!! Az Erzsi elővette     a szanszkrit tudását, olvasott valami feliratot, es maris megszerettek minket. Azt hittuk, soha nem erunk Pokharaba, de szerencsere mire vilagosodni kezdett mar majdnem itt voltunk!! Eszmeletlen gyonyoru volt a taj hajnalban, a felho beszallt a hegyek koze, sejtelmesen párolgott a természet, és olyan csend honolt, hogy szinte félelmetes volt. Mindenhol teraszok,rizsföldek és persze minden csupa zöld!
Végre ket ejszakat is atutazva az itteni Holly Heaven nevu szallasra erve ki tudtuk mosni magunkat a mocsokbol!
Kicsit volt csak csöves szagunk, a görények elmenekultek volna tőlunk J!!!!
Lefekudtunk picit aludni, mert teljesen kimerültün!! Elinteztuk a hegyi turara az igazolvanyokat, azota meg jarjuk a varost, voltunk idetelepitett tibetieknel, folyamatosan szakad az eso!!
Eddig szerencsenk volt, nem kaptunk semmit a monszunbol!
fel sem lehet fogni ilyen gyorsan ezeket    az elmenyeket, semmi nem olyan, mint otthon!!