Ma reggel szakadó hóra ébredt egész Waterloo, nem lehetett látni az utcákon, minden hófehérbe burkolózott, majd ahogy az idő melegedett havas eső szakadt, de vízszintesen. Amerika keleti partjainál tornádók riogatják az embereket, annk hatása érvényesül most itt is. Martin családjához látogattunk el ismét New Hamburgba. Viszont most a családjuk egy másik részének házában volt a találkozó. Ők is egy farmon élnek, mezőgazdasággal foglalkoznak, és mivel az ő területükön aztán végképp nincs semmi, ami a szelet felfogná, így az szél a lelket is kifújja az emberből. A család megint nagyon kedvesen fogadott minket. Rögtön neki is álltunk a cseh knédli gyúrásának, illetve a húsok és a spenóstos köret előkészítésének. Így hárman tökéletesen egymás keze alá tudunk dolgozni, amivel mindig kivívjuk a nézőink figyelmét. Ma is elhangzott az az ötlet, hogy nyithatnánk éttermet együtt. Martin egyik unokahúga lázasan jegyzetelte a lépéseket, mi pedig csak úgy találomra öntögettük össze az arányokat. Mi sohasem dolgozunk receptből, csak pusztán ösztönből és érzésből. Ez a titka az isteni végeredményeknek.
A család legidősebb tagja, Erika is megjelent hamarosan. Nem győzte ecsetelni menyire jó érzés, hogy végre nem ő forgatja a fakanalat, hanem három ifjú titán helyette. Azért 60 év főzés után megértem, hogy jól esik neki, ha egyszer ő lehet a vendég a saját házában. A két fia, Thomas és Andrew, ismét elővették jó osztrák szokásukhoz méltó élcelődéseiket, és egyszerűen egy kabaré volt hallgatni őket az este folyamán. Állítólag gyerek koruk óta ezt művelik. Nem csoda, hogy ebben a családban mindenkinek ilyen jó humora van. Ehhez kell is. A gyerekeik jó kiképzést kaptak. Már az elmúlt találkozón is csodáltam ezt a családot, hogy mennyire jól neveltek a gyerekek. Nem félelemben, hanem figyelemben, kedvességben, jó kedélyű, jó indulatú, jó humorú, nyílt, toleráns szülők által neveltek. A harmóniát "harapni" lehet közöttük. Ismét meghallgattuk emigrálásuk történeteit, a kezdeti nehézségeket. Azt hiszem, ma is elég élénken él bennük a változás jó 40 év után is. Annak ellenére viszont, hogy már életük nagy részét itt töltötték, a kis osztrák városról, még mindig elcsukló hangon beszélnek. Ilyen az, ha valakinek el kell hagynia az országát, fel kell számolnia mindenét, és 3 bőrönddel nekivágni az ismeretlennek. Sokszor elképzeltem azt az egy hetes hajóútjukat, amit megtettek anno Kanadáig. Egy ilyen hosszadalmas út után érzi meg az ember az igazi távolságot. A repülős utazás, néha olyanná varázsolja a megérkezést vagy a hazaérkezést, mintha varázslat történt volna. Felfoghatatlanul hirtelen érik az embert teljesen új benyomások..
Az étel nagy sikert aratott egyébként, nem győzték megköszönni. Miután pár üveg, a Niagara közelében termelt bort, és több tonna süteményt abszorbeáltunk, tovább kellett állnunk. A család látszólag nehezen engedett el minket. Nem is csoda, hiszen senki nem tudja, mennyi idő fog eltelni a legközelebbi találkozóig. Az, pedig, hogy egy rokonukra találtak, nagyon mély emlékeket hívtak elő főleg a család idősebbik tagjaiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése