Márciusi helyzetjelentés

Costa ricai hazatérésem óta sok minden történt. A trópusi hőségből visszatértünk a szürke, még mindig téli színekbe burkolózott Kanadába.

Az első csapás akkor ért, mikor Jennie közölte, hogy családi problémáik miatt nem tart igényt többet a szolgálataimra. Ezt pont jókor, 5 héttel a hazatérésem előtt jelentette be, mikor már éppen szinte lehetetlen bármilyen munkát is találni itt.

Azért megpróbáltam pozitívan állni a dolgokhoz, és úgy éreztem, hogy akkor most végre ideje lesz belemerülnöm a rám váró kutató munkába. A professzor is megkezdte az újrajelentkezést, és leszögezte, hogy ha sikerül, egy évig dolgozhatok nála, azaz 2012 áprilisáig. Ez a hír elsőre kicsit megijesztett. Volt is egy pár nap, mikor hirtelen fogalmam sem volt, hogy lesz tovább. Aztán lassacskán hozzászoktam a gondolathoz, hogy visszajövök, és lehúzok egy évet még itt. Sok pozitívuma lenne. A munka eleinte félelmetesnek tűnt, de amint beleláttam jobban, úgy éreztem, meg tudnám csinálni. A napjaim nagy része ezzel telt, hogy bejártam a laborba, és az ottani izraeli lánnyal közösen belevágtunk a primer tervezés rejtelmeibe. Természetesen nem ártott olvasnom magáról a projektről sem, hogy mégis mi az amit szeretnék egy év után felmutatni. A lazacfélék immunrendszerét kutatja itt mindeni. Nekem 4 féle gént kell először is klónoznom. Olyan géneket, amik az immunrendszer bizonyos (citokin) fehérjéit expresszálják. Ezen fehérjék mennyiségét szeretnék meghatározni, ehhez pedig jó pár lépés, és majdnem egy éves munka szükséges.

Időközben a bébiszitterkedéssel kapcsolatos internetes cikkjeim is befejeződtek, habár nem végleg!

Mostantól bármilyen témában, külföldi forrásokból szemezgethetek, és papírra vethetem a gondolataimat. Ha nem is papírra, de a monitorra mindenképp. Ez jól fog jönni még a későbbiekben. Sokat lehet tanulni belőle, és persze fejlődni.

Az idő egyébként még mindig nagyon télies, tegnap esett 15 centi hó bő négy óra alatt. A hőmérő higany szála is igencsak a mínuszok felé tendál. Szóval itt még nyoma sincs az otthoni ébredő tavasznak.

A kalandozásból hazahozott napfény azért még kitart:), minden nap megmelengeti kicsit a lelkemet, ha visszagondolok azokra a földöntúli élményekre;).