2011. március 15., kedd

Viszlát Costa Rica! (Második felvonás)

Ma reggel ismét hamar kivetett még a puha ágy is magából, már teljesen hozzászoktunk mindhárman a hajnali keléshez, pedig kabócák helyett csak a klíma zümmögött a szobában.
Ismét királyi lakoma fogadott minket, nem is tudom, hogy lehet túl élni heteket ennyi kajával! Vagy visszaúton az emberek dupla helyet foglalnak maguknak?
Minden a terv szerint haladt, 9-kor már értünk is jött a busz, és már megint csak a reptér felé repesztettünk  a costa ricai egy sávos autópályán. Ma talán végleg el kell hagynunk ezt a helyet. Azért volt még vagy 4 óránk a terminálban, mert a gép nem érkezett meg időben. Azt hiszem úgy mentem a repülő felé, mintha leginkább visszafelé lépkednék. A lépcsőről még visszanéztem, szippantottam egyet a forró levegőből, aztán beszálltam. 
Jó volt újra látni az óriási "térképet", Nicaraguát, Hondurast, majd Kuba vonalait. Utána már nem nézelődtem. A gépen mindenki papucsban, rövidnadrágban, tele napfénnyel, élménnyel...most mintha mindenki megpróbálna visszavedleni a hétköznapokba. Mi nem akartunk, elég lesz Kanadában szembesülni a ránk váró, még mindig tartó téllel. Montrealban egy új gépet kellett fognunk, mert a késés miatt az előző elment. Így elég későn értünk Torontóba.  Ott pedig szakadó eső fogadott. Valami érdekes időutazás folytán pedig úgy tűnik, hogy valahol az eredeti 1 órán kívül még egyet elveszetettünk. Erre csak másnap derült fény, hogy pont mialatt repültünk, Kanadában orvul átállították nyári időszámításra az órát. Esküszöm meg voltunk zavarodva, és elképzelhetetlennek tartottuk, hogy egy hétig nem vettük volna észre, hogy nem jól jár az óránk. Habár a dzsungelben ez kit érdekel.
Most egyébként a szakadó eső sem tudta elvenni a kedvem semmitől. Ez az ami megváltozik az emberben egy út után. Annyira sok dolog lényegtelenné válik. Most ebből élek még egy darabig, az emlékek minden napomat megszínesítik. Aztán lehet menni megint, új kalandokat keresni!

Úton hazafelé
A piros vonal jelzi az útvonalunkat, a számok pedig, hogy emlyik nap jártunk arrafelé

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése