A hetem elég fárasztó volt. Gibson az első napokban egész elfogadhatóan viselkedett. Csodálkoztam is, hogy ilyen könnyen elfogadott. Egy kis noszogatással, szájbarágással szinte mindent el lehet nála érni. Tegnapig tényleg ezt hittem. Kedden és csütörtökön ebéd után egy óvoda előkészítőbe járatják a szülei,illetve nem csak őt, engem is. Két kedves óvónéni foglalkozik a 9 "aprótalpúval". Van egy kisfiú, neki jövő nyárra tanácsolni fogom a "Taigetosz tábort" :D. Szegény kicsit hiperaktív meg figyelemzavaros. Ma viszont ráébredtem arra, hogy Gibson sincs távol ettől. Tegnap közelharcot kellett vele vívnom, hogy felvegye a cipőjét. Mikor végre ráerőltettem egy ruhadarabot, azonnal megszökött és ördögi kacajjal nyugtázta, hogy sikerült meglépnie előlem. Én persze utána. Kergettem a házban fel-alá...és persze természetesen ilyenkor marad az apukája otthon egész délelőtt. Most az egyszer azért kicsit örültem, mert segített elkapni a kis gézengúzt. Miután sikerült bekötöznöm a babakocsijába, megnyugodtam. Aztán nyugalmam gyorsan alábbhagyott, mikor elkezdődött a foglalkozás. A hiperaktív kisfiú rosszalkodása és Gibson figyelme között fordított arányosság áll fenn. Volt egy pár perc, mikor az előkészítő ablakán kinézve pontosan ugyanazt éreztem, mint kiskoromban az oviban néhanapján: "segítsééééég!!!"
A mai könyvtár látogatás alkalmával fogyott el a türelmem. Minden gyerek képes volt odafigyelni a Harry Potter jelmezekbe öltözött nénikre,akik varázsoltak...stb, a kis Gibbont kivéve. Ő föl-alá mászkált, rohangászott, üvöltözött és másokat piszkált. Láttam a szánalmat a többi szülő arcán...van egy erős gyanúm, hogy Gibson is figyelemzavaros és hiperaktív. Ma már magyarul is beszéltem hozzá, vajon feltűnik-e neki...ugyanúgy füle botját sem mozgatta.
Este a családdal a helyi shopping centerbe kirándultunk. Gibson lecövekelt az első játékbolt előtt. Az összes munkagépet végig kellett néznem vele, mindegyik után lebeszélni arról, hogy bármelyiket is kivigye a bolt területéről. Miután már nem volt több jármű, amit nézegethetett volna, felkerekedett, hogy szüleit megkeresse. A felkerekedés azonban nála ilyenkor gyorsan alábbhagy, így a karjaimban kellett elszállítani a telefon üzletbe, ahol Heatherék éppen iPhone-okat válogattak.
Itt egyébként még az egyszerű shopping centerek közepén is van egy hoki pálya. Vásárolgatnak, aztán ha megunják,felveszik a korit és hokiznak egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése