2010. november 19., péntek

Indián testvéreimnek

Sasszem törzsfőNŐ jelenti, hogy még életben van. Még egy grizzli sem evett meg. Az ellenséges indiántörzseket jobb belátásra térítettem. Egyikük, egy bizonyos Gibson, aprótalpú kezdő indián, próbálja feszegetni a határokat, de néha kikötözöm  a kínzócölöphöz! Ha  továbbra sem hajlandó együttműködni, bőre a füstön!
A helyi családom néha elmegy és a helyi élelmiszerlelőhelyen lő egy műanyag bőrbe csomagolt bölényt, majd műtűzön meg is süti...láthatjátok táplálásomat sem a véletlenre bízzák. A waterlooi italellátóban már mintát vettem a helyi árpaszörpből is. Szerencséjükre 1,5 literes kannákban szolgálják fel a nedűt...tudják, hogy Sárgaknédli és Sasszem nem szórakozni jött el ilyen messzire.
Heves kocsmai harcok közepette sikerült Manitunak  is áldoznom...de legalábbis egy búbbal nagyobb lett a fejem. Valami sápadtarcú nekirontott egy másiknak, akinek meg koordinációs problémái akadtak. Egy kéz vagy láb irányítást veszítve a fejemen landolt a gravitáción kívül egyéb erőkkel együtt.
De szívós és bátor  harcos létemre nem ijedtem meg.
A hétvégén beüzemeljük a vasparipákat és utunkat a Niagara vízesés felé vesszük. Megnézzük nem szikkadt-e még ki.
Természetesen nem felejtem el elénekelni majd a legszebb: "a Niagaravizecsendesenfolyik" kezdetű éneket sem!

1 megjegyzés: