A mai napra meghívásunk volt Julie és családjához Cambridge-be. Julie Csehországban vett részt tavaly azon a csereprogramon, amelyiken most Lukas és Martin. Én is ismertem őt Liberecből. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Amint a konyhába értünk, már tárták is ki a hűtőt, hogy a hideg, kanadai sört a kezünkbe nyomják. Nagyon nem ellenkeztünk, hiszen nem szórakozni mentünk. Vasárnap délutánonként amerikai focit néznek, egyszerre 4 meccset, ide-oda kapcsolgatva. Nagyon lelkesen magyarázták a szabályokat, kellőképpen kiművelődtünk a témában. Közben az apuka a háttérben ínycsiklandozó ételt hegesztett össze 2 óra alatt. Julie anyukája eredetileg holland, le sem tagadhatná, a haja színe világosabb, mint a bőre, olyan szőke. 5 évesen emigrált a családjával Kanadába, az apa szülei meg angolok. Ebből is látszik, hogy Kanadában szinte senki nem rendelkezik tisztán kanadai felmenőkkel. Egyébként itt nagyon nem is kérdezgetik, hogy honnan jöttél, mindenkit kanadainak tekintenek, maximum megkérdezik, hogy eredetileg honnan származol. Szóval nem nagy cucc, ha valaki külföldi. Ez jó érzés, hogy nem éreztetik folyton, hogy igazából nem ide való vagy.
Miután az egyik legfinomabb kanadai sört benyeltük, az apuka fejedelmi lakomát varázsolt az asztalra. Sült marhát angolosan, párolt bébirépát, párolt kelbimbót, párolt gombát, szték krumplit, barnaszószt, és yorkshire-i pudingot. Ma aztán rendesen áldoztunk a kulináris élvezeteknek. Ezután ettünk valami leveles tésztájú pogácsa félét, majd sütőtök pitét. Nem egy norbiápdét menü, utána úgy gurultunk ki a házból. Már értem mitől olyan szép kerekdedek mindannyian :D!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése