Egy kis "Vészhelyzet" kanadai módra

Tegnap betekintést nyertem a kanadai egészségügy rejtelmeibe. Sajnos már a vesém fájt, szóval gondoltam nem várok csodára. Nem volt egyszerű orvost keríteni, aki nem horrorisztikus árat kér. Néhol egy vizit 100.000 forint, ha sürgős az eset. Szóval úgy döntöttem annyira azért nem....höhö. Az egyik helyen egy totál agyhalott recepcióst faggattam, hogy kiderítsem, hol látnának el...nem derült ki. Aztán 2 napos keresés után sikerült egy "urgent clinic"-en dokihoz jutnom. A 20.000 forintért egy teljes percet rám szánt, de mit is panaszkodok, hiszen saját szobám volt....mert itt a beteghez megy be a doki külön kis vizsgálókba. A kartonozóban fel kellett egy listára iratkozni és úgy szólítottak. Nagyon kedvesek voltak egyébként. A végén egy papírom véletlenül ott maradt, a recepciós nő utánam jött az utcára, hogy odaadja.
Antibiotikumot úgy kap az ember, hogy névre szólóan, kis sárga műanyag dobozba teszik a kiszámolt(!) mennyiségű gyógyszert, és gondos tanácsokkal látnak el. Nincs ám pazarlás! Egy kapszulával sem kap többet az ember. Fogtam a kis sárga,  a Dr. House-ból jól ismert "vicodinos" üvegcsét, és a szakadó esőben elindultam haza. Sajnos a visszafele transzport már nem volt biztosítva, így ki kellett találnom, hogy jutok el Cambridgebe Kitchenerből.
Hosszas várakozás után fogtam egy buszt. és, mivel nem ismertem, hogy működik a rendszer, kérdezgettem a sofőrnőt, hogyan, merre...stb. Ő persze 3és fél másodperc alatt elmondtott 4 különböző útvonalat, 8 különböző busszal, amiből a legvégén egyetlen számra emlékeztem.  Egy fickó látta, hogy viszonylag új vagyok a környéken. Azonnal segítségét ajánlotta fel. Terence a neve, de nem a Hill. Láttam, hogy elővesz egy papírt és nagyban ír valamit. Majd 10 perc múlva egy teljes menetrendet tolt az orrom alá. Majdnem megkérdeztem, hogy ezt most így hogyan? Közölte, hogy amúgy ő is arra megy amerre én, de azért leírta az utat. Bevallom kicsit megijedtem, valahogy ijesztő is tud lenni a túlzott segítőkészség, főleg, ha az ember idegen egy helyen. Tulajdonképpen nem véletlenül éreztem furcsának a helyzetet. A következő megállóban a buszt várva beszélgettünk. Teljesen elképedt, mennyit tudok Európáról. (Gondoltam magamban, ott élek, vaze.) Gyorstalpaló tanfolyamot nyomtam neki az országokról, csak lesett, nagyon nem volt fogalma Magyarországról. Ki gondolta volna? Megköszönte, hogy ennyi mindent meséltem neki, amúgy ő archeológus és Romániáról volt valami halvány fogalma. Még mielőtt kimondta volna, hogy:
"The capital of Hungary is...ööö... Buka....".
rávágtam:
"Yes, Budapest!"  
Aztán még elkérte egy pillanatra a papírt, amit adott, hogy elfelejtett valamit leírni: az email címét, és hogy mikor találkozzunk egy kávéra....Mondtam, itt Kanadában nem szórakoznak a férfiak :). Kedves volt tőle a segítség, de asszem nem élek a találkozó lehetőségével. Kössz nem, nem kössz, nagyon kössz, de kössz nem!

A buszon, az ablakok mellett, lóg mindenhol egy ruhaszárító kötél. Gondoltam, a hideg, esős napokon milyen jól jön. Mindenki kiteregetheti a kis elázott sapkáját. Nem is értettem, miért rángatják az emberek csak úgy ész nélkül.
Az a leszállásjelző :D

Az egészségügyről még annyit, hogy Kanadában az emberek 30 %-ának nincs háziorvosa. Ha betegek, ők is így bolyonganak, mint híg gólyaszéklet a levegőben, amíg találnak valakit, aki ellátja őket. Havi 80.000-100.000 Ft-t fizetnek pl. a diákok az egészségbiztosításra, ebből fedezik a költségeket. Fölöslegesen nem mennek az emberek orvoshoz itt. Nem fordul elő olyan, hogy vasárnap éjjel felhívja valaki az orvost (aki, hozzáteszem, bagóért ül az ügyeleten),  hogy 3 hete hasmenése van, és most mitévő legyen... És ez nem csak Kanadában van így...Svédországban 40 fokos lázzal a kórházban a recepciós nő, annyit mondott: dugjam be a fülem az ablakon...hehe, megmérte a lázam, és adott egy telefonszámot, ahol egy nővérrel lehetett beszélni. Innentől kezdve még 3 nővérhez irányítottak, telefonon, végül 2 nap múlva jutottam orvoshoz ott is. Az emberrel mindig akkor történik valami, amikor nem kéne...szóval, ha mentek külföldre, főleg olyan helyre, ahol drága a járóbeteg ellátás,  érdemes biztosítást kötni. Na, ez volt itt a reklám helye! :D