Első út az óceánhoz

Nem messze a Kennedy Űrállomástól

Ma megint csak élmény utazás várt ránk a helyi buszokon, valamiért nagyon furcsák az emberek. Van egy gyanúm, miért. A buszt tulajdonképpen csak azok használják, akiknek nem nagyon telik autóra. Ezért van szinte csak fekete vagy mexikói a tömegközlekedési eszközökön. Engem mondjuk nem zavar, Pesten is látok elég furcsa embert, és itt legalább kedvesek. Mindenki azonnal kérdezte, hogy hova igyekszünk, és jó sok tanáccsal láttak el...
Alapvetően nagyon szimpatikus benyomást keltettek bennem.



A kölcsönzőhöz érve, felvettük a bérelt autónkat, egy fehér KIA Rio-t, (még  csak 2000 mérföld van benne.)
Lukas kipróbálta először életében az automata sebességváltót. Miután Orlandó utcáira gurultunk, kicsit sokkot is kaptunk rögtön. Nem tudom, mi lett volna, ha nincs GPS-ünk. Olyan hihetetlen autópálya rendszerek szelik át a városokat, hogy ember legyen a talpán aki idegenként gps nélkül is boldogul. Ráadásul ráhajtottunk rögtön az első fizetős útszakaszra , ahol igaz, csak 50 centet kell fizetni, apróban, de természetesen egy árva garasnyi készpénz sem volt nálunk, úgyhogy az első ilyen kaput rögtön ignoráltuk is, reméltük, hogy indul meg utánunk azonnal valami rendőrautó. Az egyik helyen egy nő megnyugatott, hogy csak ott kell fizetni, ahol ember áll a kapunál. Innentől kezdve meg a gps-en beállítottuk, hogy kerülje el a fizetős utakat. Működött is. Első utunk rögtön az óceán parthoz vezetett. Így naplementekor már az ott ettük a lapkasajtos szeletelt kenyeret.
A szél kissé erős volt és hideg, így nem kívánkoztunk  a vízbe.

Megcsodáltuk a vízimadarakat, (szürke gémek,
nagy kócsagok), majd az első táborhely felé orientálódtunk.

A kicsit szerencsétlen sátrunk, KOA kemping

Amerikában egy egész kemping hálózat él, KOA néven futnak. Nagyon jól felszerelt kempingjeik vannak, sokan fél évet is eltöltenek ezeken a helyeken, főleg nyugdíjasok. Óriási lakóautókban, lakóbuszokban laknak. Félelmetes, milyen kényelemben! A nő kicsit furcsn is nézett ránk, mikor mondtuk, hogy sátorral jöttünk és nem kell víz meg elektromosság. Minek, hiszen a fürdőben van víz, meg fény is :). Szerencsére egy grillező is járt a helyhez, viszont először gondban voltunk mert nem nagyon találtunk fát. Aztán lassacskán azért felderítettük a terepet és összegyűjtöttük az összes pálmalevelet és kérget, majd jó kis tüzet raktunk, hogy a fincsi csilis bab konzervet megmelegítsük. Mellettünk műanyag turisták tanyáztak, az egyik az autójában ülve nyomta az "entert". A másik vicces társaság szintén sátorral volt, viszont fűtés és TV is volt a sátrukban. Jót röhögtünk rajtuk :D.