Everglades, az utolsó bab- és sörkonzerv

Préri

 Ma is rendkívül szeles napra ébredtünk, gyorsan szedtük is a sátorfánkat, illetve azt nem, mert ebből a leharcolt sátorból még az is hiányzik, szóval csak összepakoltunk és megkezdtük utunkat az Everglades nemzeti park felé. Ez a hely Florida dél-nyugati részén található, egy óriási természetvédelmi terület, tele tavakkal, mangrove erdőkkel, és a legkülönfélébb állat és növényvilággal. Itt él például a földön, Kínán kívül, szinte csak, aligátor. Ezenkívül némely érdekes madárfajnak is otthont ad ez az egyedülálló rezervátum, rengeteg anhinga (kígyónagyakú madár), halászsas, keselyű, zöldgém...etc. látható itt.

Első utunk a Flamingó központba vezetett, itt kellett jelentkezni mindenféle tevékenységre. Mivel az időjárás nem a legbarátságosabb, 40 csomóval (75-80 km/h) fúj a szél, a központ riasztást is adott ki, hogy mindenki vigyázzon magára, ráadásul elég hideg éjszakákat (38 Farenheit =3,3 °C!!!!)  is jósolnak a következő napokra. Nem fog ránk rohadni a gatya az tuti! Ezen tényeknek tudatában mégis úgy döntöttünk, hogy bizonyos részeit fel kellene fedezni a területnek. A park nagy része csak kenuval, vagy hajóval járható be, mivel a mangrove bokrok olyan sűrűn növik be a területet, hogy lehetetlen közöttük áthatolni. Azért vannak olyan helyek, ahol ritkásabb, illetve más jellegű a növényzet, és alkalmas túrázásra. Az egyik természetőr nő tanácsára a Clubhouse beach nevű célpontot választottuk. (A név senkit ne tévesszen meg, szó sincs semmilyen klubról, nem hogy házról!!)

A kő rák-kicsit horror Pityu

Naplemente után az Evergladesben

A hölgy felvilágosított minket, hogy egyébként ott konkrétan semmi nincs! Valószínűleg más látogatók SEM mennek, mert ilyen időben ki a fene akarna oda menni. Amúgy is nehéz megtalálni a helyet, elmondta 8 mondatban, hogy merre NE menjünk, és ha a mocsárhoz érünk vigyázzunk, mert beleragadhat a cipőnk, jobb esetben csak az. Ha a hídhoz érünk, és egyáltalán megtaláljuk, nehogy jobbra menjünk, mert arra főleg nincs SEMMI. Ha már a parton vagyunk, még véletlenül se rakjuk a sátrunkat közel a vízhez, mert jön az esti dagály, és mire felébredünk, már a nyílt tengeren evickélünk. Ha ennivalót viszünk magunkkal, légmentesen zárjuk el, szemetet véletlenül se hagyjunk elöl, mert a mosómedvék előszeretettel csomagolnak ki és oroznak el mindent. Ja, és ha wc-re kell mennünk, ássunk lyukat magunknak, és temessük be az eredményt. Szóval készüljünk a legrosszabbra, de ne izguljunk, úgy sincs SEMMI arrafelé, maximum aligátor...hehe:). Ráadásul még tüzet sem lehet rakni! Kicsit félve mondtunk igent az útra. Ennek tudatában, ma még gondoltuk kiélvezzük az utolsó legcsekélyebb civilizációt, tüzet rakunk, hogy az egész napos dermesztő szélben elgémberedett tagjainkat átmelegítsük, mielőtt még átadnánk magunkat az éjszakai fagyhalálnak. A késő délután fogott, elég bizarr látványt nyújtó kőrákot is megsütöttük. Szegény, nem szolgált valami sok ehető résszel. Ha ezzel kéne túlélni, már biztos fakérget rágnék. Felbontottunk néhány babkonzervet, meg sört, gondoltuk megadjuk a módját az utolsó vacsoránknak, ki tudja, lehet, hogy holnap már aligátorok lakmároznak belőlünk.