Kis karácsony, nagy karácsony...sül-e már hal a parázson?

Ekkor még kicsit kétségbe voltunk esve

Ma reggel elhagytuk Miamit és a Florida Keyes szigetek felé vettük utunkat. Nem volt könnyű ma feltankolni élelmiszer raktárainkat, mivel nem találtunk egy nyomorék élelmiszer lelőhelyet sem. Az első ahova betévedtünk, nagyon gyanús lett rövid időn belül. Kezdtek az árak a kanadai árakkal vetekedni, gyorsan le is léptünk onnan. Amerikában, úgy mint Kanadában is, csak bizonyos területeken vannak üzletek, bevásárló centrumok.  Belvárosban szinte lehetetlen ennivalót találni. Miután vadásztunk egy kis konzervállatot meg "nagyonfincsi" lapkasajtot, Islamorada szigeten kötöttünk ki. Itt egy kicsit bogarásztunk, megint találtunk érdekes, szőrös pókot, meg vízimadarakat, kormoránokat, keselyűket. Martin gyűjtött egy-két csótányt az esti pecázáshoz a horogra. Remélem méltó módon ünnepeljük majd a szentestét valami hallal. Felmásztunk egy óriási fa liánjaira. Rengeteg törzs gabalyodott egybe, így alkotva egy robusztus törzsű nagy fát.
 A floridai szárazföldet elhagyva egyébként apró szigetek húzódnak egészen Key Westig, ami a legdélebbi pontja az Egyesült Államoknak. Ez a pont kb. egy vonalban van Nyugat-Szaharával, szóval elég délen van. Ezért is a tél elég kellemes. Állítólag amúgy 169 éve nem volt ilyen hideg a tél errefelé. Igazából nekünk csak az éjszakák tűntek húzósnak. Nappal néha 30 fok közelében jár a hőmérséklet. Igaz, a parton fújó szél eléggé le tudja hűteni a szervezetet. Islamorádát elhagyva Fiesta Keyre mentünk, ahol  már délután becsekkoltunk a kempingbe. Nagyon kellemes helynek tűnt, de sajnos mondták, hogy nem jár grillező a helyhez. Kicsit lelankadt a lelkesedésünk, mert tűz nélkül még a konzerveket sem tudjuk nagyon felmelegíteni. Aztán mondták, hogy este lesz valami nagy tűz a parton. 

Az ijesztő arcú hal

Rengeteg rákot találtunk a parton meg a vízben is, ezekkel horgászott Martin. Sikertelenül. Már jócskán besötétedett és még mindig csak egy 7 centis hal figyelt a zsákban. Jó szívvel és szemgolyóival is csak a fogunk hegyére lenne elegendő. Már kezdtünk megbarátkozni a gondolattal, hogy karácsony szent estéjén a tartós szeletelt kenyér és a lapkasajt fog figyelni a tányérunkon. Illetve azon aztán nem, mert ilyen felesleges dolgokat nem cipelünk. Már javában égett a tűz, a táborlakók körülötte beszélgettek, italoztak, mi meg még mindig kopogó szemmel figyeltük a kapást. Aztán a szerencse mellénk szegődött és egy órán belül 5 halat is fogtunk, amik már termetesebb méretűek voltak. Az utolsó fogásunk egy nagyon ijesztő arcú, széles fejű állat volt. Először gondolkoztunk is, hogy meg merjük-e enni. Végülis túléltük. 
Fóliába csomagoltuk az áldozatokat, besóztuk őket és meglocsoltuk lime-mal őket, majd a parázsra tettük őket. A kemping lakók érdeklődő tekintettel követték a műveletet. nem akarták elhinni, hogy mi tényleg ezt fogjuk enni. Aztán meg csak lestek, meg irigykedtek, mikor a fóliából előcsomagoltuk a finom, omlós húsú, friss tengeri halakat. Nagyon a szívükbe zártak minket. Egy kanadai nő már délután óta végig kísérte tevékenységünket. Láttam, hogy szurkolt nekünk. Családjával minden télen Floridába jön, szegény. A lánya most megy egy 4 hónapos új-zélandi kikapcsolódásra...
Válogatott társaság vett minket körül, volt egy skót házaspár. Nagyon viccesen néztek ki. Egy rjzfilmfigura arcú bácsi, és a kerekded, fülig érő szájú néni. Volt egy Basset hound kutyájuk, kicsit kifakult a színe. Elég virsli formájú volt, de nagyon aranyos. A nénike lassan totyorászott utána, beszélgetve a morcos szemöldökű kutyával. Tipikusan ez a típusú párbeszédek: " jaaj, aranyos kiskutya, itt hagyott a gazdád? jaaj, vegyek neked parizert? Igen-igen...jaaj,kiskutyaaa, mondjad, igen-igen"
A férje hasznos tanácsokkal látott el minket az Evergladesszel kapcsolatosan. Mondta, hogy a legutóbb egy óriási pitont látott nem mesze tőlük. Volt egy brit nő is, ő is rengeteget kérdezgetett, de miután felállt és majdnem összeesett rájöttünk, hogy kicsit be van csípve. Nagyon érdeklődő volt mindenki, beszélgettünk egy amerikai mérnökkel is. Sok színű volt ez a társaság, de az est fénypontját azt hiszem a télapó sapkás Michael Jackson imitátor adta. Miután az össze létező karácsonyi ének lement, még a "Tavaly neked adtam a Magyar Hajózási Részvénytérsaságot" c. nóta angol változata is a "The last Christmas I gave you MAHART", felcsendült a Billi Jane ismerős ritmusa. Nem álltuk meg röhögés nélkül, ahogy a harcsabajuszú figura a télapósapkában moonwalk-ozott. (M. Jackson tipikus tánca, egy olyan tánc amely azt a hatást kelti, mintha a táncost hátra fele húznák, miközben előre fele szeretne menni. Ezt az idősebb olvasóim részére fűzöm hozzá.)

Naplemente, szenteste

Azért furcsa volt ez a karácsony este. Olyan abszurd. Ültem a korallkövekből kirakott tűzrakó mellett, figyeltem az izzó parazsat. Hallgattam a tenger zúgását. Mivel nem sok a közvilágítás arrafelé, így milliónyi csillagot láttam az égen. Bámultam a feketeségbe, a tenger irányába, olyan végtelen így, hogy ilyen sötét van. A kövér telihold  ezüst cseppeket szórt a vízre, fújt egy kis langyos szél, lebegtek a pálmafák óriási levelei, néha megcsillantak a holdfényben. A háttérben meg csak szólt az "I dreamin' of a white christmas..." ("Egy hófehér karácsonyról álmodom...").
Jó lenne , ha mindenki láthatta volna ezt.