Floridai kaland 1. rész: minden kezdet nehéz

November közepén barátaimmal úgy döntöttünk, hogy elutazunk decemberben "a bárhova". Rövid keresgélés után találtunk is olcsó repjegyet Floridába, Orlandóba. Még mielőtt lefoglaltuk volna a jegyet, ellenőriztük, hogy egyáltalán beléphetünk-e az USÁ-ba, és ha igen, hogyan. Csak egy online jelentkezési lapot kellett küldeni, ami szükséges feltétele a belépésnek, viszont nem elégséges. A határról még simán hazaküldhetnek. Teljes lelki nyugalommal vártunk az út előtti pár napig, majd el kezdtük intézni a jelentkezést. Egyik délután hív a Lukas, hogy nagy gáz van, az útlevele nem biometrikus, és így nem engedi a rendszer jelentkezni. Márpedig az ESTA nélkül, csak vízummal léphet be Amerikába. Kicsit kaptam csak sokkot, azt hittem felrobbanok, mert direkt mondtam előtte egy hónappal, hogy nézzék meg, elektronikus olvasásra alkalmas-e az útlevelük. Azonnal intézkedni kezdtünk, az egyik cseh professzor, akivel jóban vagyunk, ismeri a cseh-kanadai konzult, felhívta, ő meg az amerikai konzult, de még így sem volt tuti a dolog. A prof. viccelődött is, hogy mi aztán tudunk problémát alkotni, viszont a Barack Obama aláírása kell a megoldáshoz. Egyetlen lehetőség maradt, mivel nem akartuk a repjegyet elveszíteni, Lukas szárazföldön közelítette meg Amerikát. Nagy volt a kockázat, már a buszba szálláskor kérték a vízumát, persze nem volt, valahogy mégis felengedték, aztán Buffaloban egy órát állt miatta a busz. 4 határőr és a buffalo-i határvédelmi rendészet igazgatója vett tőle ujjlenyomatot, meg végzett retina szkenninget...lefuttatták a terroristák nyilvántartását...de végül mindent rendben találtak. A sztorihoz még lényeges annyit tudni, hogy mikor ők szeptemberben a Martinnal Csehországból repültek, Washingtonban szálltak át, akkor nem tudtak róla, hogy a tranzit utasoknak is kell ez az ESTA jelentkezés, és már akkor kaptak egy figyelmeztetést, hogy enélkül többet nem léphetnek az országba. A lényeg az, hogy mikor mi Martinnal épp becsekkoltunk Torontóban, jött az üzenet Lukastól, hogy már úton van ő is Orlandó felé. Azért Torontóban minket sem hagytak békén.Martin az útlevelében felejtette a figyelmeztetést, a határőr persze azonnal csóválni kezdte a fejét: "it's too bad, it's too bad!!", aztán Martin, hogy mentse a helyzetet megmutatta a tanulmányi és munkavállalói engedélyét. Nekem ennél bonyolultabb volt, mivel Kanadában csak látogatóként tartózkodom, így erős volt a gyanújuk, hogy munkát akarok vállalni az USÁ-ban. Hál' istennek meggyőztem őket, hogy eszem ágában sincs. Azért beküldtek egy szobába, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy külön átvizsgálták mindkét táskámat. Mivel Lukas nem vihetett semmi veszélyeset, így az össze kés meg öngyújtó, gyógyszer nálam volt, szerencsére annyira össze-vissza volt gyömöszölve minden a táskámban, hogy mikor a határőr meglátta, el is veszítette gyorsan az érdeklődését, és csak a tetejét pakoltatta ki velem. Este 8-kor már mindannyian Orlandóban voltunk.