Ma este vendégségbe hívott minket Shown és barátnője, Jane. Most költöztek egy tök új házba...nem semmi, fiatalok és egy három szintes ház és 2 autó tulajdonosai. Na jó, nem egészen. Itt szinte mindenki hitelre vesz házat és végtelen évig fizet utána, nem is keveset. Heatherék pl. havi 260.000 ft-ot, igaz fejenként 800.000-et keresnek. Itt szinte minden ház nagyon hasonló elven van berendezve, még a színek is hasonlóak. Mindenhol pasztell, barna, drapp, beige, khaki színeket látni. Azt mondták elég egyszerű oka van ennek: ha költöznek mindenhova illik a bútorok színe. Amúgy nem igazán zsúfolják tele a szobákat. Minden helység akkora, mint egy bálterem. A pár hálószobájában egy "queen" azaz "királynő" méretű franciaágy van (Itt mindent ilyen méretekkel sorolnak be, van nagy, nagyobb, king, queen...etc.), akkora mint egy leszállópálya, de az egész elveszik az óriási szobában. Annak ellenére, hogy mindenük megvan, a fejedelmi lakomához használt konzerv állatot mégsem sikerült egyszerűen páncéljától megfosztani. Martin sikeresen közbeavatkozott és még egy IKEA késsel is előbb kinyitotta, mint a hiper-szuper konzervnyitóval. Ajánlottam nekik azt a tenyérben is kényelmesen elférő, öntött fém nyitót...az huszonakárhány éve működik és lehetetlen elrontani. Mondtam, majd küldök nekik nászajándékba. Állítólag Csehországból már kaptak sörnyitót. Sok hasznát mondjuk itt nem veszik, itt ugyanis a fémkupakos sör tetejét csavarni kell. Az első söröm felbontása előtt kétségbeesetten kerestem a nyitót, már majdnem a kulcsomhoz folyamodtam, mikor valaki megsúgta, hogy csavarni kell. Először azt hittem poénkodik. De nem.
Igazi "québec" módra elkészített poutine-t ettünk. Azt mondják ezt másképpen "szívrohamnak" is hívják. Minimum két nap az életemből: pita között szalonna és sajt, mellé sültkrumpli sajttal és ezzel a poutine szósszal leöntve. Én rájöttem mi ebben a két nap mínusz. A konzerv állat, a poutine. Ez ugyanis a csirkén kívül, minden csirketartozékot tartalmaz. Amúgy meg, nekünk magyaráznak, akik parizeren meg orsi üdülő "májrémen" nőttünk fel? De legalábbis nyaranta, táborozások alatt (madarásztábor!), elfogyasztottunk pár kilót belőlük.
Miután eltűntettük ezt a "Gundel Béla bácsi is megirigyelné" típusú vacsorát, egy martinibárba vettük utunkat. Jane egyik barátjának a szülinapjára voltunk hivatalosak. Először nem értettem, mit keresünk egy hotel recepcióján. Aztán kiderült, hogy az a bár recepciója! Nagyon elegáns helyre vittek minket, kicsit fura is volt először, de kiderült, hogy azért annyira nem sznob hely. del Dante-nak hívták. A pokolhoz hasonlított színeiben. Sötét, tüzes fények...hangulatos volt, és több tucatnyi martini koktélból lehetett választani. A tárasaság sem volt rossz, bár humorért nem álltak sorba az osztásnál, szerintem. Viszont Wocásszal megalkottuk az est Chuck Norris poénját: "Chuck Norris never has hangover. Hangover has Chuck Norris" (höhö). Egy 30-as nő volt az ihletadó. Mire odaértünk a 7. koktélját rendelte. Már előre sajnáltam...kiérünk még egyszer a "pokolból". A másnapocska meg majd vigyorog :D!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése