Timmins és Maki

Felfedezésemmel egy időben kiderült, hogy el is látogathatok Heatherrel és egy kolleganőjével arra a helyre, ahol az ojibwa őslakosok éltek. Péntek este 10-kor indultunk a nagy kalandra, Timminsbe. Utunk célja egy kiskutya volt, akiről ekkor még meggyőződésünk volt, hogy egy 8 hetes Labrador kölyök. 9 órán át utaztunk a 800 km-re fekvő városba. Ez Ontarionak az északabbi felén található, a Felső-tóval egy vonalban. Tulajdonképpen már Torontótól nőtt a hó mérete, feljebb meg olyan körülmények vannak, mint Észak-Svédországban. A növényzet és a táj is nagyon hasonló. Fenyőerdők, és alacsony nyírfák. Fura volt ez az éjszakai utazás. Sudburyt elhagyva 350 km-en keresztül nem volt semmi! A szó szoros értelmében. Csak a végtelennek tűnő út, sűrű fenyő rengeteg, hó és hideg. Néhol egy figyelmeztetés: "A medvéket etetni tilos!"

Minden folyam az Atlani-óceánba ömlik, Medve és rénszarvas veszély

Az éjszakai autózásnak különleges hangulata van, főleg, ha az ember egy ilyen tájon utazik. Ijesztő az a nagy csend, az igazi sötétség. Néhol sűrű havazásba kerültünk. Néztem ki a sötét éjszakába, elképzeltem, milyen ijesztő lehet az erdő közepén. Közben meg csak szüntelenül kavargott a hó, az álom pedig el-elnyomott. Reggel volt már, mikor egy hotelhez értünk, pár órára megszálltunk, majd egy étteremben enyhítve farkaséhségünket, felvettük a kiskutyát, Makwát (Maki), ami az ojibwa nyelv szerint, medvét jelent.
Már, mikor megfogtam, éreztem, hogy valami nem stimmel. Túl vastag volt a bundája egy labradorhoz képest. Nem telt bele fél órába és konstatáltuk, hogy a kutya valójában egy újfundlandi. Kitapogattam a mancsai közti úszóhártyát. Egyértelmű volt. Innentől nappali fényben csodálhattam az északi tájat. szerencsénkre az időjárás kegyes volt hozzánk, így csak ma zúdított a tájra 20 cm havat és egy hóvihart. Rengeteg tavat láttunk útközben, már majdnem az össze befagyott, és hó fedi. Néhol óriási sziklák övezik az utat, a sziklákon pedig itt-ott fagyott vízfolyások domborodnak.

Maki

Jókat beszélgettünk útközben. A kolleganő Ottawa mellől származik, mesélte, hogy egyszer este az ablakából kinézve egy farkas ténfergett az udvarukon. Heather is mesélt a yukoni élményeiről. Pisilni csak párosával mentek. Ott elég gyakran találkozni érdeklődő grízlikkel. Errefelé is rengeteg fekete medve és farkas van állítólag.  Sajnos egyet sem láttam, csak a figyelmeztető jelzéseket.
Annak ellenére, hogy 24 óra alatt 1600 km-t utaztunk, nem bántam meg, hogy nekivágtunk. A táj miatt érdemes volt. Az északi vidéknek nagyon különleges hangulata van. Erről már a svédországi élményeimben is beszámoltam. Annyira kietlen, csendes, olyan óriási minden.  Az ember nagyon védtelen, ott jön rá, hogy a természet mekkora erővel bír.