Ma reggel jégcsákányok segítségével sikerült magunkat kimenteni a sátorból. Éjjel már többször felébredtem arra, hogy a fogaim kocognak, azután már csak félórákra tudtam álomba szenderülni. Reggel gyorsan ki is vetett az ágy, azaz sátor. Mentem is rögtön a fürdőszobába melegedni. Gondoltam magamban, ha még egy ilyen hideg éjszaka lesz, esküszöm beköltözöm a zuhanyzóba. Utólag kiderült, hogy 3-4 foknál nem volt melegebb éjjel. Vettem észre.
 |
| Az első pillanatok a nyílt óceánnál :) |
 |
Szokásos "jump-picture"
|
 |
| Az első áldozat-jól kibélelte a gyomrunkat |
Azonnal délebbre is vettük az irányt, és dél körül már a Coconut beach-en ugráltunk a vízben. Életem egyik legnagyobb élménye volt meglátni a nyílt óceánt. Egy
kis ösvényen vágtunk keresztül, majd hirtelen
előttünk volt a végtelen azúr kék víz. Olyan hangos hullámverés volt, hogy a saját hangomat sem hallottam. 3 másodperc alatt leráncigáltam magamról a 63 réteget, amit még az éjszakai szétfagyás miatt tartottam magamon, és belevetettem magam a vízbe! Annyira hihetetlen látvány és érzés volt ez az egész, hogy rohangásztam, ugráltam és sikítottam örömömben! Kis adrenalin túltengésem volt:). Nem tudtam betelni a látvánnyal. Én imádom a vizet, a meleget, napfényt (ki nem?), tökéletes volt minden. Ezért jöttem, ezért vágtam bele az egész kanadai kalandba, hogy egyszer csak megint azt érezzem, hogy megérkeztem egy olyan pillanatba, ami az életem egyik legjobb része.
Órákon át csak túrtam a meleg homokot a talpammal, ugráltam a hullámokban...azt a látványt el akartam örökre raktározni. Nem sokára azonban újra felkerekedtünk és nekiálltunk horgász felszerelés után vadászni. Nem volt egyszerű, el is kevertünk valami nagyon elhagyatott helyre. Ott is csak feketék éltek.
Az egyik használt cuccos üzletbe is betévedtünk.
A nénik nagyon örültek, azonnal kérdezgették mi járatban vagyunk arrafelé, ahol a madár se jár. Valahogyan aztán egy tengerész üzletbe keveredtünk, ahol megvásároltuk a létfenntartásunkhoz nélkülözhetetlen pecabotot. Martin garantálta, hogy ma este már tengeri halat eszünk. Úgy legyen!
 |
| Vacsora az Okeechobee-tónál |
Hamarosan már egy mólón ülve vártuk a kapást, persze előtte még szereznünk kellett valami élőlényt csalinak. Kiástunk egy pár gilisztát, meg bontottunk néhány kagylót és biztosra vettük, hogy nem sokára megjelenik az első jelölt. Így is lett, egy fekete-fehér csíkos hal akadt a horgunkra. Már éppen a boncolásánál tartottunk és az egész móló vérben fürdött, mikor egy idős bácsi jelent meg. Olyan halkan lopakodott, hogy majdnem frászt kaptunk, mikor hirtelen megjelent. Közölte, hogy 10 percünk van, hogy eltűnjünk a dokkjáról. Sehol nem láttunk figyelmeztető táblát...Kissé kedvünket szegte a fickó stílusa, de azért így is kíváncsian néztünk elébe az esti hal-lakomának. Ismét egy KOA kempinget céloztunk meg az Okeechobee tónál. A recepciós nő a legszebb karácsonyi ajándékot adta, ami csak tőle tellett. Ingyen alhattunk aznap a kempingben. "nem tudjátok a nevemet srácok, okés??" Ez mind nem elég, kaptunk tőle fát, salátát, meg egy tűzálló edényt, mivel a grillnek nem volt rácsa, így körülményes lett volna megsütni a halat. Annyira meghatódtunk a kedvességétől, hogy gondoltuk, az első fogásból neki is viszünk kóstolót. Én még egy papírcsónakot is hajtogattam neki az összhatás kedvéért. Már épp bezárta a recepciót, mert utaznia kellett Minnesotába karácsonyra. Az egész kempinget be kellett járnunk, hogy felleljük. Nagyon örült nekünk, mondta, hogy magát látja bennünk fiatalabb korában. Ő is hátizsákos turistaként utazott mindig. Az est fénypontja az volt, mikor azt mondta: "Srácok, van itt egy medence, meg egy forró vizes pezsgőfürdő is. Nyitva hagyom nektek a kaput. Üres a terep." Mondanom sem kell, hogy az este és múlt éjjel átfagyott porcikáinknak hogy esett a meleg fürdő.
A karácsony előtti este egy medencében ülve figyeltük a felszálló gőz alól csillagokat, körülöttünk pedig izzottak a pálmafákra aggatott karácsonyi fények. Aznap éjjel nem is fáztunk már annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése