Key West, "egydolláros" étterem, kísértet híd

Key Westen egy ház

Éjjel arra ébredtünk, hogy a szél eszméletlen erővel tépázza a sátrunkat. Mivel a sátor maga eleve elég mozgássérült (két nem összetartozó részből áll), így nem volt nehéz a trópusi szélnek kikezdenie. Lukas azonnal cselekedett, leszedte a tetejét, hátha úgy jobban lehet majd aludni. Így legalább az orkán erejű szél gond nélkül süvíthetett keresztül a szúnyoghálón. Nem sokat teketóriáztunk, beköltöztünk az autóba. Nagy élmény, de így legalább elkerültük a másfél perc múlva ránk zúduló özönvíz szerű esőzést. Gyönyörű trópusi vihar volt, csak úgy hajladoztak a pálmafák. Reggelre a derekamba ékelődött a biztonsági öv csatja, és nyakam is felvette az ablak tekerő gombjának formáját. Miután minden porcikánkat visszaállítottuk az eredeti helyzetükbe, a tenger felé vettük  utunkat, hogy majd a parton reggelizhessünk. Az óceán vize haragosan csapkodta a partokat, mély szürke színe igen ijesztő volt. A szél tulajdonképpen kifújta a falatot a szánkból, így gyorsan tovább is álltunk, egyenesen Key West felé orientáltuk magunkat. Beérve a városba azonnal láttuk a különbséget a többi városhoz képest. Eszméletlen volt a nyüzsgés, a házak stílusa is valahogy eltért az előzőekben látottaktól.

Key Westről egy sziget

Pici, öregebb, és faborítású mind. Az autót egy elhagyatott utcában parkoltuk le, kicsit izgultunk, hogy meglegyen, mire visszaérünk. Sikerült egy szegénynegyedbe betévedni, de nem féltünk, bár elég kihalt volt az a rész. Néhány ember a teraszán ülve üdvözölt minket és boldog karácsonyt kívánt, hiszen ma karácsony másnapja van :).
Jut eszembe, ha már unjátok a bejglit, teleportálhattok egy kicsit.
De bármilyen megunt halászlének örülök :).
Szeretem itt, hogy bárkivel szóba lehet elegyedni, mindegy, milyen színű a bőre, milyen rétegből származik. Kedvesek, barátságosak, érdeklődőek az emberek. Egy kis gyaloglás után lassan a városközpontba értünk, ahol hemzsegett az utca az emberektől. Nem csoda, hisz szikrázó napsütés van, egy felhő sincs az égen. Mindenki relaxál, nézelődik. Elvetődtünk egy kikötőbe, ahol egy óriási norvég óceánjáró várta utasait. A víz színe itt smaragdzöld volt.

Key Westen egy épület

Itt is azért kicsit furcsa, hogy mindenhol karácsonyi díszek figyelnek a pálmafákon, a hóemberek, télapók  még abszurdabban néznek itt ki. Miután már kopogott a szemünk az éhségtől, gyorsan éttermet vadásztunk, igazából már mindegy volt milyen étel, csak ehető legyen. Meg is találtuk Key West egyik legfurább helyét.
Minden 1 dollárosokkal volt díszítve. Érdekes hangulatú volt. Láttuk az elején már, hogy az árak picit magasabbak, de gondoltuk karácsony napján és Key West főutcájában ez belefér. Igazából akkor kaptunk majdnem sokkot, miután kihozták a számlát, ahol előre levontak 18 % borravalót, és még tartották volna a markukat továbbiért. Most az egyszer nem voltunk nagylelkűek, az összes helyen normálisan 10% borravalóra számítanak. Picit berágtunk, de tény, hogy nagyon finom halas szendvicset kaptunk. Innen továbbálltunk és Hemingway házához igyekeztünk, igaz csak kívülről tudtuk megcsodálni. Miután  végigjártuk a lényegesebb helyeket, az autónkat próbáltuk megtalálni.
Ez kicsit nehézkes volt, mert nem találtunk utcaneveket sehol.
Azért egy kis keresgélés után sikerült rálelni, és nem is szállították még el. Lehet, ennek az az oka, hogy a hely ahova parkoltunk egy olyan rogyadozó ház mellett volt, aminek udvarában  egy teljesen ördögi arcú macska figyelte árgus szemekkel a terepet. Észrevettük, hogy emellett még két, szintén terrorista külsejű társa őrzi vele a helyszínt.
Key Westet elhagyva északabbra indultunk, (más merre nem is nagyon lehet, maximum átúszni Kubába:))és egy szigetre lekanyarodva egy teljesen elhagyatott helyet találtunk, ahol kiváló volt a terep, hogy Martin a következő adag vacsorához valót megfogja. Itt a tenger bekúszik az apró szigetek közé a mangrove bokrok között, fantasztikus látvány, és egy árva lélek sem jár ezeken a helyeken. Néha azért izgultunk, hogy felbukkan egy aligátor, vagy korall kígyó....Volt olyan partszakasz, ahova kiírták, hogy "Vigyázat, mérgeskígyók !"
A hobó, kanadai fickó még Miamiban,  azzal is riogatott minket, hogy errefelé, sőt Kanadában is nagyon elterjedt a mérges szömörce (Toxidodendron radicans), úgyhogy vigyázzunk, főleg esőben ne nagyon tekeregjünk, mert mérge a bőrön át is felszívódik.
Jó mindig ilyeneket hallani, így izgalmasabb minden:)!

A két Nagy Ho-Ho...egy tűhallal

Pelikán a zsákmánnyal

Miután valahogy egy házaspár is rálelt erre az eldugott helyre, és profi felszerelésükkel elcsábították előlünk a halakat, egy másik terepet kellett felkutatnunk. Az egyik összekötő hídról lemászva találtunk egy szuper helyet, a víz is mély volt és megint csak egyedül lehettünk. A  hidak mellett egyébként néhol egy segéd híd is áll, amit ma már senki nem használ, így jó le is vannak pukkanva, teljes elemek hiányoznak belőlük. Nagyon ijesztő a látványuk.Kísérteties, főleg sötétben...elképzelni, hogy elindulsz rajta, és nincs vége, viszont jó nagy mélység tátong a lábad alatt, meg jó sok cápa várja érkezésed :D a vízbe.

Erről jut eszembe: volt szintén egy kísérteties dolog arrafelé.Találtunk 7 döglött kalapácsfejű kis cápát, mindegyik egy helyen dobta fel a talpát, azaz uszonyát. Vajon mi lehet az oka? Jól látszottak a víz alatt, testük a homokba süllyedt félig. Míg a fiúk pecáztak én fotókat készítettem. Voltak keselyűk és vadászó pelikánok. Fantasztikus a látvány, ahogy lecsapnak a vízre, mint egy rakéta!

A kísértet híd

Este egy másik kempingen akartunk megszállni, de már túl késő volt mire végeztünk a vacsora fogással, így minden bezárt. Nem maradt más, visszamentünk Fiesta Key-re, ahol mindenki nagy örömmel fogadott minket.
Ez az éjjel még őrültebb volt.   A Jacko imitátor ma külön számmal készült és jó sok kubai is megjelent a táborban. A hangulat tetőfokra hágott, mindenki táncolt, élvezte a meleg "nyári" szellőt, a tűz illatát. A hold ma különösen szép látvánnyal kápráztatott el minket. A nagy, gömbölyű sajt elé bekúszott néhány felhő is!